Plakát- és pártsorsok
Olvasom, hogy a kaposvári önkormányzat radikálisan csökkenteni fogja a köztéri hirdetési helyek – óriásplakátok, hirdetőoszlopok – számát. Kiváló kezdeményezés. Egy hasonló nagyságú, német városban a töredéke sincs annak a plakáterdőnek, amelyikkel a magyar utakon, utcákon találkozik az ember. Arrafelé nagyon szigorú a köztéri hirdetések rendje. Akkor szaporodnak csak meg egy kicsit, amikor választások vannak. Ilyenkor néhány óriásplakáton megjelennek a pártok üzenetei, és kisebb – elsősorban villanyoszlopra szerelt – kis plakátocskákon a képviselőjelöltek arcképei. Ezeket aztán már a választás másnapján le is bontják a pártaktivisták. A plakátok összefirkálása, megrongálása ismeretlen.
Aztán, ahogy jön keletebbre az utazó, úgy lát egyre több reklámot. Az osztrákok világbajnokok plakátozásban. A választások idején plakáterdők jelennek meg, a jelöltek szlogenjeivel, képeivel. Az a kaján német mondás járja, hogy Ausztriában csak azért nem plakátolják ki Tom és Jerryt, mert az osztrákok őket is simán beválasztanák a parlamentbe.
Gyűlöletkeltő plakátok nyugatabbra nincsenek. Ilyenekkel sajnos csak Hegyeshalomtól befelé találkozhatunk. Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy arra is ösztönözni kellene a plakátolókat, hogy gondolják át jobban, hogy mit is tesznek közszemlére. A kaposvári önkormányzat mindenesetre megtette az első lépést. Megszünteti a plakáttömeget, és vele együtt azt a plakátkáoszt, ami jelenleg a letépett, összefirkált, lejárt szövegű plakátozással rontja a városképet. Remélhetőleg sokan követik majd a kaposvári példát.
A Jobbik meg elhíresült a plakátjaival. A pártot az Állami Számvevőszék keményen megbüntette azért, amit mindenki sejtett: áron alul kapta a hirdetési helyeit. Most adományokért kuncsorognak, miközben sok száz milliójuk volt óriásplakátokra. Hogy nem annyira kerek ez a történet, az abból is látszik, hogy gyorsan vissza is adták Simicska cégeinek a plakáthelyeket. Pedig az ÁSZ még nem is pénzre, csak a magyarázatra vár, hogy hogyan is működtek az egymást érő plakátkampányaik.
A bukott, pesti tüntetést látva, a Jobbik hívei már sejtik, hogy vezetőik nagy stratégiai hibát követtek el azzal az irányváltással, amit az Orbán-fóbiás Vona rájuk erőltetett. Ha figyelték volna, hogy mi történik az osztrákoknál, akkor nem a balliberális nyomulást választják. Koalícióképessé kellett volna tenni a pártot, ahogy azt tette az osztrák Szabadságpárt. A korábbi, keményen rasszista, EU-ellenes Osztrák Szabadságpártban Heinz-Christian Strache pártelnök lenyesegette a szélsőségeket, és kormányképessé tette a pártot. De maradtak a jobboldalon, nem dörgölőztek senkihez sem. A héten már a Fidesz Néppárti társával, az Osztrák Néppárttal koalícióban, kormányra is kerültek. Nem is akármilyen erővel: többek közt az övék a belügy-, a hadügy- és a külügyminisztérium, vele a nemzetbiztonság vezetése. A pártelnök Strache pedig alkancellár lett.
Hiába, politizálni és plakátolni tudni kell. Kaposváron is, Pesten és Bécsben is.