Szélárnyékban
Ralf Steger, a német szociáldemokrata párt alelnöke az index.hu-nak nyilatkozva megfenyegette Magyarországot és Lengyelországot. „Ne higgye senki, hogy Lengyelország vagy Magyarország túl sokáig szélárnyékban maradhat”, majd ha Macron, Merkel és Schulz vezetésével újra beindul a francia-német motor az EU-ban.
Ralf Stegerről tudni kell, hogy egyike a legunszimpatikusabb német szocdemeknek. Durva nyilatkozataival keresett interjúalanya a balliberális médiának. Nem véletlen, hogy az index is megtalálta. Saját párttársai sem szeretik. A hétvégi szavazáson alig 60%-kal lett Schulz alelnöke, és ez az igen alacsonynak számító arány nagy szégyen a számára. Eddig nem tudtuk, de most már az is világos, hogy Steger nem egy lengyel-magyar szimpatizáns.
Hogy a magyarok és a lengyelek ellen mit tervez ez a „demokratikus” pártvezér, az elvbarátjának, a pártelnök Martin Schulznak az ugyanezen a fórumon elmondott beszédéből kiolvasható. Schulz ugyanis bejelentette, hogy a német szociáldemokrata párt, az SPD, 2025-re a mostani EU-ból Európai Egyesült Államokat szeretne. Hogy valakinek ilyen lázálmai vannak, az még levezethető talán abból, hogy Schulz az érettségiig sem jutott el, de könyvesboltosként sok sci-fit olvashatott. Nem is ezzel van a baj, hanem azzal, hogy rögtön így folytatta: akinek pedig ez nem tetszik, az távozzon az Európai Unióból.
A kirekesztés, az EU-nak azonnali felosztása jókra és gonoszokra, tipikus balliberális módi. A francia Macron is – aki szintén szocialista, bár ma már szeretne másnak látszani –, már az első találkozásuk alkalmából nekiesett a volt szocialista országoknak. Osztotta a francia észt ezeknek az „elmaradott” népeknek. Orbán Viktor meg is jegyezte: új fiú, nem tudja, hogy ez a fellépés nem vezet sok jóra. A franciák, hollandok, svédek vagy a németek bizony felsőbbrendűnek érzik magukat az EU-ban. Különösen a zöldek, a szociáldemokraták és a liberálisok folyamatosan nevelnek és fegyelmeznek bennünket. Közben a saját választóik tömegesen hagyják el őket. A német SPD Schulz vezetésével történelmi mélypontra süllyedt. Willy Brandt, Helmut Schmidt pártja bizony szebb időket is látott. 40%-os párt voltak, kancellárokat adtak: ma Schulzék letornázták magukat 20%-ra. De kioktatnak nemzeteket, ahol stabil kormányok állnak az ország élén.
Magyar pártbarátaik, a mi szocialistáink, még náluk is lejjebb vannak. Ők is elvesztették váltópárti erejüket, kettészakadtak, és most mindkét rész már a Parlamentben maradásért küzd. Az MSZP arra is képtelen, hogy a saját soraiból legalább egy Schulz színvonalú miniszterelnök-jelöltet válasszon. Megalázó, ahogy a politikailag gyenge, ide-odacsapódó, nem is MSZP-tag Karácsony Gergelybe kapaszkodnak. Közben a magyar szocialista EU-képviselők nagy mellénnyel – Ujhelyivel az élen –, a Steger- és Schulz-félékkel összekapaszkodva, rombolják a magyar és lengyel érdekeket.
Nem kell tartani tőlük. Az áprilisi, friss szelek majd eldöntik, hogy ki fog szélárnyékban maradni.