A világ dicsősége
A nehezen kimondható nevű, bukott katalán elnök, Carles Puigdemont sorsa szomorúan elgondolkodtató. Felverekedi magát a világ egyik leggazdagabb tartományának elnökévé, az ezzel járó minden kiváltsággal, luxuslakással, luxusautóval, magyar ésszel nehezen megfogható havi fizetéssel, testőrökkel, és mindenekelőtt: hatalommal, befolyással Európa egyik nagy múltú országában, Spanyolországban.
Feltehetően egy okos emberről van szó. Mégsem tudta felmérni a tartománya és a saját helyét a világban. Függetlenséget akart, új európai országot, és ebbe csúnyán belebukott. Jelenleg Brüsszelben van házi őrizetben a volt elnök, négy minisztertársával együtt. Reménykednek, hogy a belgák nem fogják kiadni őket Spanyolországnak. Ahol a luxus, a hatalom helyett évtizedes börtön vár rájuk. A helyükben a belgákban nem bíznék annyira. Lehet, hogy nem marad más számukra, csak a kétes mártíromság. Nehezen tudja az ember elképzelni, hogy mindez nem egy középkori történet, hanem egy mai, európai valóság. Egy végiggondolatlan lázadás ezek szerint minden korban ugyanúgy ér véget.
Nekünk csak kis lázadóink vannak, olyanok, akik a kor kegyeltjeinek számítottak, számítanak, karriert csináltak, majd ennek elmúltával új utakat keresnek. Jönnek a választások, és egyre több ilyen „csalódott” potentát jelentkezik be világ- és országmegváltónak. A volt KSH elnök, Mellár Tamás, politikai karrierről álmodik. Ugyanígy Magyar György sztárügyvéd is újra nekilendül, hogy egy parlamenti képviselőséggel koszorúzza meg eddigi életútját. Mindketten okos emberek, mégis úgy képzelik, hogy ők annyira fontosak, hogy az ellenzéki pártok független jelöltként is támogatni fogják őket. Nem lépnek be egyik pártba sem, nem vállalják a párttagsággal járó kötelezettségeket. De örömmel elfogadnák a választási kampányban, hogy a pártok aktivistái ragasszák a plakátjaikat, ajtóról ajtóra járjanak helyettük agitálni. Ha netán összejönne a képviselői hely, akkor beülnének függetlenként a Parlamentbe. Nem nehéz megjósolni, hogy ez nem fog összejönni. Ezek az „erős” emberek is elszámították magukat. Nem nyomnak annyit a latban, hogy bármelyik párt a saját emberei helyett indítsa őket.
Hallgatom régi világmegváltónkat, Lengyel Lászlót, amint éppen azzal jön elő, hogy a Fidesz „felfalja saját gyermekeit”. Versengve mondják az ezzel kapcsolatos képtelenségeket a műsorvezető hölggyel, és eszükbe sem jut, hogy szinte minden szavuk, példájuk, következtetésük tökéletes butaság. Mert – ellentétben a többi, régi párttal – a Fidesz-KDNP-ben ott vannak ma is fontos funkciókban a régi és tapasztalt politikusok. Egyetlen kormánypárt sem tartotta meg a politikusait úgy, mint a Fidesz. Hogy közben egy sor új arc, fiatal politikus kap évről évre igen komoly beosztást, és az nem a régiek „felfalása”, hanem a világ legtermészetesebb pártpolitikai építkezése.
Bizony nemcsak a katalán Puigdemont, de Mellár vagy Lengyel László régi dicsősége is nagyon gyorsan elmúlik. Ha volt nekik egyáltalán ilyen.