A barbárokra várva
Mert ellenségre szükségünk van, éppen mióta kisebb-nagyobb csoportokba szerveződtünk. Mert valaki mindig fenyegeti azt a csoportot, mert ha nem, akkor lelohad az éberségünk és egyszer, amikor mégis jönnek a barbárok, majd nem leszünk készen a harcra.
Mert Isten jobban tudja - mondta a szufi mester, az író, az ihletett író jobban tudja, mondom én. Coetzee egy remek könyvben írta le a mindig újra és újra megismétlődő jelenséget, miszerint ellenségre pedig szükségünk van. Egy közösség fennmaradásának, megerősítésének módja, ha ellenségek veszik körül, ha fenyegetik. Ebben az esetben a széthúzó individuumok összezárnak.
Amennyiben nincs valós, kézzel fogható ellenség, akkor gyártani kell egyet, lásd akár Észak-Koreát, ahol erőn felül fegyverkeznek egy olyan ellenfél ellen, akit egy, soha nem győzhetnek le, kettő, aki – amíg fenyegetni nem kezdték – nem igazán törődött velük. Most törődik, az ellenség immár kézzelfogható.
Mi is a barbárokra várunk, akik vagy nem jönnek, vagy immár átöltözve köztünk járnak. A haldokló nyugat ellenségképén szocializálódott tömegek mindennél jobban vevők erre a hamis harci logikára. Ez nagyjából pártfüggetlen, vannak, akiknek Gyurcsány-, másoknak Orbán-, megint másoknak Soros-fóbiájuk van. Ettől a fóbiától nem mentesül sem a funkcionális analfabéta, sem az értelmiségi.
Aki azt gondolja, menőbb és valósabb dolog Orbántól rettegni, mint Sorostól, az éppen úgy téved, mint aki fordítva gondolja. Rettegni egyiktől sem kell, tartani meg legfeljebb a butaságtól, bár az is felesleges, mert valójában tenni ellene úgy sem lehet, még akkor sem, ha igazából az az egyetlen valós ellenségünk manapság.
A barbárokra tehát nem kell várni, mert már itt vannak, köztünk járnak. Beszélnek, úgy tesznek, mintha csupán turisták lennének és nem az igazi barbárok. Nem könnyen ismerhetők fel, hiszen régóta köztünk élnek. Ez az a felismerés, amitől mindenkinek borsódzik a háta: a barbárok mi, magunk vagyunk. Olyan ez, mint a nullával való osztás, nem értelmezhető, ám magyarázatra szorul, mert elsőre nem mindenkinek egyértelmű.
A barbárok a falakon túl és innen csak arra várnak, hogy egyszer elfelejtsük ezt és akkor majd felfedik magukat. Ők lesznek a törvény és akkor végünk.
Végünk? Már miért lenne végünk, hiszen a barbárok – már tudjuk – mi, magunk vagyunk?
Mi lesz velünk most a barbárok nélkül?
Úgy hittük, ők hoznak megoldhatatlan
dolgainkra holmi megoldásfélét.
Mondja a Coetzee-t megihlető Kavafisz verse végén. Igen, lehetne így, itt maradhatnánk árván, barbárok nélkül, de nekünk nagyobb szükségünk van a falakon kívüli barbárokra, mint a falakon belüli megoldásokra.