Az isteni Gina és az erőszak

Gina Lollobrigida a filmtörténet egyik, talán mindmáig legnagyobb alakja. Most 90 éves, s olyat tett, amit talán csak a legnagyobb személyiségek tesznek. Gina most megszólalt és igen súlyosat és terhelőt szólt. Elmondta, hogy életében kétszer erőszakolták meg. Az elsőben elvesztette szüzességét iszonyú fájdalmak között, a másiknál már férjes asszony volt. És hozzátette: az erőszak alapvetően változtatja meg egy nő életét.

Gimnazista voltam, amikor a szomszédoknál megjelent egy nő, talán 35-40 éves lehetett. Szürke, csinos is lehetett volna, de majdnem jelentéktelen, igaz alázattal és emberséggel. Tegezett, de tőlem is ezt várta. Akkor ez még nekem szokatlan volt. Egyszer megszólalt: „Tudod én nem vagyok nő. Én megjártam a Gulágot”. Hogy az elhurcoltatás előtt és alatt mi történt vele, megjárva Szibéria poklait, nem kérdeztem. Ma sem kérdezném. De pokolbéli idő volt. Állítólag a „felszabadító orosz csapatok” az ostrom során Budán a nők 70%-át megerőszakolták, s országosan 600 000-re teszik a megerőszakolt nők számát, bár a szexuális áldozatok közt férfiak is szerepeltek.

Sára Sándor jászberényi dokumentumfilmje egyszerű eszközökkel mutatja be három lánytestvér tragédiáját. Köztük kettőt Szibériába vittek, az átvonuló, majd ideiglenesen hazánkban tartózkodó felszabadító hadsereg fiatalkorú és szüzességüket elvesztő áldozatait.

Százezrekre becsülöm a meggyalázottak számát.

És hadd említsek egy szolnoki történetet, ahol egy kurva (nem szoktam így leírni, itt ellenben kötelező) nemzeti hőssé, ünnepelt személlyé vált. Történt nevezetesen, hogy Szolnok egyik városrészébe, nagyobb utcájába is megérkeztek a felszabadítók. Természetesen keresték a nőket,
ő meg rendelkezésre állt. Állítólag abban az utcában nem történt erőszak, nem volt szükség rá. S onnan e rosszleány mindenki kedvence lett, köztiszteletben álló személy, kinek előre köszöntek, kedvelték, közéleti személyiséggé vált. 

Groteszk? Igen, de a helyzet volt groteszk. S ő volt a megoldás. És ezt akkor azon utcában mindenki elismerte. Hallottam ezt egy abban az utcában lakó, azóta elhunyt idős hölgytől, ki valószínűleg ugyanezen nőnek köszönhette akkori ártatlanságát és életét. Beszéltem egy igen jogosan büszke nővel. Ő tizenöt éves volt, amikor megérkeztek a felszabadítók. Csinos, begyes leány lehetett. S rá is rávetette magát egy szovjet katona.

„Én meg nem hagytam magam. Összeszorítottam a lábamat és harcoltam minden erőmmel. Neki aztán „elment” és végül otthagyott.” Egyik saját távoli családtagom három orosz katonával küzdött meg – s láss csodát, sikerrel. Igaz, úgy fejbe verték pisztolymarkolattal, hogy egy éjjelt maradt eszméletlenül egy pincelejáróban, de szűzen ment férjhez.

Ma is szinte naponta akadnak nehéz történetek a sajtóban. Most pedig sorozatban jönnek elő a múltból a molesztálási és durva erőszaktörténetek. Végre!

Az isteni Gina jól mondta. Egy-egy ilyen történet után átalakul a nő élete. Legtöbbször egy életre elveszíti a gyönyör képességét, főleg, ha ez volt első fizikai kapcsolata. Ezzel persze elúszik a házasságának meghatározó örömforrása is, hiszen az emlék visszatér, s nincs pozitív öröm.

Bizony, egy erőszaktörténet egy életet, sőt gyermekekre tovaterjedően életeket tehet tönkre, s persze legtöbbször sírig tartó tabu. Pszichoterápiában kibeszélhető, részben feloldható, de gyakorló gyógyítóként nem hiszem, hogy az öröm képessége teljesen visszaadható.

Érdekes történet a szex bonyolult viszonylatrendszerére: A II. világháborúban az Angliában állomásozó amerikai katonák közt elterjedt, hogy minden angol leány kurva. Az angol lányok között viszont az, hogy minden amerikai katona rendkívül erőszakos. Aztán szociológusok kiderítették, hogy Amerikában igen hamar csókolóznak a fiatalok, de gyakran semmi folytatással. Az angol leányok sokkal ritkábban csókolóznak, de ha már igen, akkor közel a szex.

Tehát az amerikaiak természetesnek vették, hogy mielőbb elérik a csókküszöböt, az angol leányok védekezték, de ha már átlépték, gyorsan megadták magukat.

Magam is megéltem egy hatalmas vitát egy nemzetközi fórumon Hollandiában, a konferencia búcsúestjén és másnapján. Ott aztán kitört a balhé. Előző este véletlenül konferenciatársak zavartak meg egy majdnem beteljesedett erőszakot. Egy dél-amerikai résztvevő letepert késő este a mezőn egy európai lányt, s ha nem zavarják meg, győzedelmeskedik, ha ezt győzelemnek lehet nevezni. 

Aztán a leány másnap a nagyfórumon megszólalt, kétségtelen joggal megvádolva a férfit. Csakhogy furcsa volt a válasz. A férfi nem tagadta, de elmondta, hogy a lány az este igen szorosan táncolt vele, s ő ezt teljes meghívásnak tekintette, és a mezőn csupán ennek folytatása történt – szerinte. Ismét a kulturális különbségek, félreértések, félreértelmezések, bizony a büntethetőségek határán. 

Tán két éve Budapest környékén volt egy gyilkosság. Egy fiú tán 17 késszúrással megölt egy lányt, majd a bozótban hagyta. Szinte egyértelmű a felelősség. Csakhogy a lány Budapesten buliban volt, s felhívta a fiút, jöjjön érte, hogy hazaszállítsa. A fiú – kivel már hosszú hónapok óta kapcsolata, de nem szexviszonya volt – úgy tűnik, szerette volna behajtani a fuvardíjat. Nem álltak rá. S ő mint a taxis, akinek nem fizetnek, vagy mint a csicskás, akit meg nem becsülnek, dühbe gurult. Amikor egy gyilkosság tucatnyi késszúrással történik, ott nincs józan ész, csak indulat.

A 80-as évek végén olvastam az USA Igazságügyi Minisztériuma fő pszichiáterének könyvét az erőszakról. Furcsa dolgot állít. Azt mondja, minden erőszak alapja maga az erőszak. Tehát a szexuális erőszak fő motívuma sem elsősorban a szexuális vágy, hanem a hatalomvágy. Számomra meglepő gondolat volt, de pszichológusi tevékenységem során ez jól volt követhető. Kisebbségi érzés, megalázottság, alárendeltség bizony gyakran jelen van a szexuális bűncselekményekben. Sokszor nyitott könyv előttem egy bűnügy forgatókönyve.

A most hazai és nemzetközi szinten kirobbant visszaélések, molesztálások, erőszakok többsége valóban a szexuális motiváció és a hatalommal való visszaélés története. És jó, ha ez közéleti téma, mert a leleplezhetőség sokakat vissza fog tartani. Azonban a feminizmus célja nem a nők maszkulinizációja, hanem szabadságuk sikeres védelme, nőiesség mély lelki szinten való megőrizhetősége.

Egy blog terjedelme rövid, így is túlléptem, holott órákat tudnék beszélni a nemcsak férfiak által elkövetett hatalmi visszaélésektől, a gyengédség kommunikációjáig. De összességében egy nemzet megelégedettsége bizony, szexuális kultúrájától és emberközi viszonylatainak minőségétől is súlyosan függ.