Az ellenzéki szerepről
Aki politikusnak szegődik, az részt szeretne venni a hatalomban. Ha a kormányzó párt tagja, és ügyes, sok mindenen jobbíthat. Ha ellenben egy ellenzéki pártban ügyködik, akkor marad számára az alig észrevehető politikai munka. És a harc, hogy a következő választáson az ő pártja nyerjen. Ha ez nem sikerül, marad a nemszeretem státusz, az ellenzékiség.
Ellenzékben lenni kínos, de fontos szerep. Kínos, mert javaslatait a kormányzó párt csak áttételesen veszi figyelembe. Ugyanakkor fontos, mert egy komoly és működő ellenzék kontrollja elengedhetetlen egy demokratikus országban. És itt a hangsúly a komoly és működő szavakon van.
Csakhogy minél inkább keletre tartunk, annál problematikusabb az egyes országok ellenzékének a viselkedése. Az, ami például Németországban van, az errefelé ismeretlen. A most megválasztott német parlamentbe (Bundestag) hét párt került be. Az eddigi kormányban lévő szociáldemokraták a gyenge választási eredményük után kijelentették, hogy – bár működne velük is a kormányzás – inkább ellenzékben maradnak. Mert – mondják –, szüksége van egy ilyen fontos országnak egy erős, működő ellenzékre is. Arrafelé nincs gyűlölködés, nincs feljelentgetés, penetráns személyeskedés. Mindenki igyekszik elvégezni a rászabott feladatát. Az ellenzéki politikusok a kormányzó pártokkal is törekszenek a jó viszonyra, beszélnek, vitatkoznak, és kezet fognak egymással. Néha-néha – főként kampányidőszakban – vitáik keményebbre sikerülnek. De tudják, hogy az ország érdekében politikusként mindig együtt kell működniük.
Ha megnézzük az osztrák választási kampányt, ott már igencsak más a helyzet. Vasárnap lesznek a választások, és megdöbbentően piszkos kampány zajlik. Dúl a Facebook-háború, amit állítólag a szocik gerjesztettek ellenfeleik lejáratására, megvádolására. A szocdem Kern kancellár kampányvezére már le is mondott, de ezzel a kölcsönös vádaskodások, szennyszórások napirenden maradtak. Nincs párbeszéd, nincs kézfogás. Ha a néppárti, konzervatív Kurz, a jelenlegi külügyminiszter nyer, szinte biztos, hogy nem lesz kormánypárti-ellenzéki barátkozás Ausztriában sem. Ehhez a kampányban ejtett sebek túl mélynek látszanak.
Máshol, például Ukrajnában, vagy kicsit délebbre, Szerbiában, Macedóniában az ellenzék kormányellenessége nem egyszer tettlegességig is fajul. A politikai kultúrának a legkisebb nyoma sem látszik arrafelé. De nálunk sincs ellenzék, csak ellenség. Ezt mindennap tapasztalhatjuk. A kulturált politikai viselkedés hiánycikk. Megy az orbánozás, a plakátozás, a kormány pocskondiázása a Parlamentben és azon kívül, a legmélyebb stílusban. Vagy gondoljanak csak a veszprémi milliárdos éjszakai produkciójára. Ennél lejjebb a politikában már alig van.
Amikor az angol vagy a német kormánypárti és ellenzéki politikusok kemény, de kulturált parlamenti vitáit nézem, sajnálom, hogy nálunk, a mi ellenzékünkkel ilyesmi elképzelhetetlen. Pedig nagyon kellene errefelé is egy komolyan vehető és működő politikai ellenzék.