Botkátlanul
Botka László legjobban teszi most, ha megpróbálja kialudni magát, és elfelejteni, ami vele az elmúlt hónapokban történt. Semmi értelme „fideszes árulókat” keresnie vagy a megroggyant pártjára, az MSZP-re mutogatnia. Maga volt a hibás a kudarcáért.
Polgármesterként annyira ismernie kellett volna az országos politikai helyzetet, hogy nem vállalhatta volna fel a baloldali megváltó szerepét. Botkának erre sem programja, sem országvezetésre alkalmas személyisége nem volt. Ahogy beszédeiben, írásaiban, interjúiban Orbán Viktor igazi kihívójának, az összbaloldal miniszterelnök-jelöltjének nevezte magát, az komolytalan volt. Hogyan hihette ezt annak láttán, ahogy fogadta a többi párt, ahogy nem nőtt, hanem ment össze fellépése után a szocialista párt? Ahogy ezzel egyenes arányban nőtt az elutasítottsága?
Német barátja, a választásokon nagyot bukott szociáldemokrata Martin Schulz, veresége után legalább bevallotta, hogy számára borzasztóan „peinlich”, kínos érzés volt, amikor választási kampányában folyton ki kellett jelentenie, hogy le fogja győzni Angela Merkelt, és ő lesz a kancellár. Mert tudta, hogy ebből nem lesz semmi. Botka sem lehetett annyira vak, hogy ne látta volna be vállalkozásának reménytelenségét. Esélye sem volt Orbán Viktor ellen. Ehhez sem politikai adottsága, sem pártháttere, sem választói támogatottsága nem volt.
Mégsem szabadott volna megfutamodnia, mert az MSZP-nek feltehetően vele esélye lett volna arra, hogy a következő parlament baloldalának is legerősebb frakciója maradhasson. Neki nem az „összefogást” kellett volna erőltetnie, nem miniszterelnök-jelöltként kellett volna fellépnie, hanem szerényen az MSZP listavezetőjeként, saját MSZP-listával kellett volna a szocialistákat legalább a mostani szinten megtartania. Maximum a választói körzetekben kellett volna összefogást játszani. Valakik azonban – például a most vele együtt bukott, a szintén tehetségtelen politikus, szegedi barát, Ujhelyi pártalelnök – bemesélhették neki, hogy ő ennél többet is elérhet. Figyelnie kellett volna a nálánál jóval jobb politikai képességgel – de miniszterelnöki tehetséggel már nem – rendelkező Gyurcsányra, aki listavezető lesz, és nem nevezteti magát a DK miniszterelnök-jelöltjének. Gyurcsány tudja, hogy ez komolytalan lenne. Ahogy komolytalan az is, hogy Széll Bernadett vagy Karácsony Gergely is miniszterelnök-jelölt. Ha egy kicsi önértékelésük lenne, ezt nem tennék.
Kérdés, hogy mi lesz a Magyar Szocialista Párt sorsa. Be tud-e jutni jövőre is a parlamentbe, és ha igen, marad-e a baloldal meghatározója. Horn Gyula pártja bizony ma itt tart. Kiderült, hogy az új lányok és fiúk közel sem tudnak annyit, mint a kádárizmus alatt a pártban, KISZ-ben edzett apparatcsikok. Akik – minden ellenérzésünk ellenére is –, még képesek voltak 2002-ben és 2006-ban is legyőzni a jól kormányzó, de rosszul kampányoló Fideszt. Mai könnyűsúlyú utódaik, mint Mesterházy, buknak, vagy el sem merészkednek a megmérettetésig – lásd Botka Lászlót.