Beütött a ménkű a blogomba, a szó legszorosabb értelmében
Múlt hét végén kisebb, de sok esővel kísért vihar volt Nágocs környékén. Villámlott is, de számításaim szerint közel 2 km távolságban, innen-onnan. Aztán szólt egy jó nagyot, kialudt a villany, sötét volt reggelig. Akkor végigjártam a kapcsolókat. A főkapcsoló kioldott, s utána még néhány. Sorra járva végül mindenütt helyre állt a rend. Kivéve az internet-csatlakozást. Ilyenkor jön a lépésenkénti diagnosztika. Átkötöttem a telefoncsatlakozásra a vonalas telefont. Működött. Tehát addig elért a jel, de a D-Link az internetes csatlakozódoboz nem villogott, sőt ki sem gyulladt.
Szóltam a T-online hibabejelentőnek, jelezve a hiba lehetséges okát és következményeit. Hétfő dél felé meg is jelent a szerelő. Neki is eltartott pár percig, hogy kiderítse, a csatoló egység kis transzformátora adta meg magát. Vagy 40 cm-re a bal lábamtól.
Csalánba nem üt a ménkű, viszont a blogomat hiába folytattam volna. Egyébként a faluban és főleg Karádon a ménkű tisztes munkát végzett, rendesen kiirtotta az internet-kapcsolatokat.
A héten figyelmemet főleg a vizes világbajnokság kötötte le. Nemcsak mint sportrajongóét, de elemzőét is. Finoman szólva nagy dobás volt, világraszóló. Már a bejelentkezés is, pontosabban beugrás a visszalépő eredeti ország helyére. 8 év szokásos felkészülési idő helyett maradt 2 év. S létrejött a FINA vezetői szerint minden idők legszebb és legjobban szervezett vizes világbajnoksága. Hát mit ne mondjak, nem akármi volt Vajdahunyad várát összekombinálni a szinkronúszás látványával, a Batthyány térnél felállított toronyból ugrókat a Parlament látványával.
Több milliárd TV-néző kaphatott ízelítőt fővárosunkból, s ne felejtsük, Füredről és a Balatonról is.
És nem mi fizettük az országreklámot, hanem ők fizettek érte kemény pénzeket. 
Bravó a szervezőknek, a kockázatvállalóknak, a megvalósítóknak! De mit jelent, ha mondom én. S mit jelent, ha a FINA vezetői hangoztatják ezt, kitüntetéseket hozva hazai vezetőinknek.
Most valami nagyon bejött – az úszóink és vízilabdázóink is, bár nem tökéletesen. De mégis minden egyben volt. Lehetett volna akár olimpiai főpróba is. De nem lett, mert a Momentum ügyesen taktikázott, kicselezve politikát és az egész nemzetet, beleértve pénztárcánkat is. Kinek érdekében? Kinek hátterével? No, ez a blog nem erre válaszol.
S kicsit sajnálom, hogy mindez egybeesett a Forma-1 mogyoródi futamával és egyéb világbajnokságokkal. Arra is volt nem kevés érdeklődő idehaza és külföldön.
„A magyar név megint szép lesz,
méltó régi nagy híréhez.
S mit rákentek a századok,
lemossuk a gyalázatot.”
Persze látom a mindennapi hibákat, tökéletlenségeket vagy éppen a túlszabályozás hibáit. De a csúcsteljesítmények megmutatják egy ország képességeit, hírét viszik a világban. Élni kell tudni a sikerrel, belélegezni, hogy motiváljon minket, de leginkább a realitást kell pontosan felmérni, pozícionálni, mert csak szilárd alapokra lehet építeni.
De minden sikert meg is kell ünnepelni, mert megérdemeljük és a jövőre is erőt ad!