A magyar ellenzéknek semmi sem jó
Nézem a nagyszerű úszó világbajnokságot, és büszkén hallgatom, amint a német riporterek a legszebb szavakkal dicsérik a rendezvényt. A tehetséges magyarokat. Ilyen rövid idő alatt egy ekkora rendezvényt sikeresen megrendezni úgy, hogy a vállaláskor még a fő helyszín, a Duna Aréna is csak ígéretként létezett, nem kis teljesítmény. Az pedig, ahogy az első magyar aranyérmet, Hosszú Katinka győzelmét milyen szeretettel ünnepelte a közönség, felejthetetlen.
Nemcsak a magyaroknak, még nekem is elszorult a torkom
– mondja a riporter. A német riporter.
Miközben néhány magyar – felfoghatatlan módon –, itt sem a szépet, a jót keresi, hanem a kákán is a csomót. És ebben az ellenzéki pártvezetők és a balliberális média képviselői járnak az élen. Botka László a tévében nem is válaszol arra a kérdésre, hogy „járt-e már kint az úszó világbajnokságon?”. Nyilvánvalóan nem járt, hisz az „fideszes” rendezvény, ahová egy szocialista nem teszi be a lábát. Szegény ember.
Széll Bernadett sem megy ki szurkolni a magyaroknak. A Momentum vezetői pedig a külföldi újságírókat akarják meggyőzni arról, hogy nem is igaz, amit a saját szemükkel látnak. Kivénhedt humoristánk meg azon hüledezik, hogy mennyibe került ez a megnyitó. Amit a külföldi nézők, versenyzők, vendégek lenyűgözőnek tartottak, ahogy a jóérzésű magyar emberek is.
Kezd egyre visszataszítóbbá válni ez az örökös pénzmánia. Ez a „ha nem mi osztjuk, akkor csak rossz lehet” – otrombaság. A „mennyibe került?”, „miért ennyibe?”, „borzasztó, hogy erre költik és nem amarra”, „miért kell nekünk ez, és miért pont ilyen?”, „miért épít a kormány stadionokat?”, „miért és mennyit költünk a budai várra?” és hasonlók. Mert építeni – amikor kormányon voltak – semmit nem tudtak. Csak osztogatni, fölélni, amit az ország polgárai megtermeltek. A Momentum már megalakulása előtt rombolt. Az olimpiánkat fúrta meg.
Nemrégiben avatták fel a hamburgi koncerttermet, az Elbphilharmonie-t. Az építést 2006-ban kezdték el, 241 millió eurós tervvel, 2010-es nyitással. Közben korrupciós botrányok miatt másfél évig leállt az építkezés. Végül csak 2017 nyarán épült fel, és 866 millió euróba került. Négyszeresébe a tervezettnek. Ennek ellenére a megnyitón ott volt a német művész- és politikai élet színe-java, pártállástól függetlenül, Angela Merkellel az élen. Pedig Hamburg szociáldemokrata vezetésű. Ez ott ilyenkor érdektelen, hisz Németország lett gazdagabb egy pompás épülettel. Került, amibe került. Az utókort már egyáltalán nem érdekli az, hogy akkoriban „mennyibe került”.
A mi magyar ellenzékünket pedig csak ez érdekli. A fantasztikus Duna Arénára sem úgy néznek, hogy azt majd generációk fogják használni a vébé után. Ez Botkáékat, Széll Bernadettéket nem érdekli. Ezért lesz a sorsuk 2018-tól is az ellenzéki szerepkör.
Ellenzékben lenni pedig pocsék dolog
– mondta egy német szocdem elnök. Ő már csak tudja, hisz ellenzékben ült a kereszténydemokrata Kohl tizenhat évig tartó kancellársága alatt.