LélekÁllomás: mert az élet(ed) nem vár meg
Ha az önbecsülést kívülről várod, vagyis ha meg akarsz felelni a külső elvárásoknak, akkor azt fogod tapasztalni, hogy ez (több, mint) lehetetlen. A tökéletesség ugyanis nem létezik. Bár a külső elvárások mindig a tökéletesség látszatát keltik, mintha az elérhető lenne, csak hogy a visszaigazolásnál folyton ott van az a de… de lehetne jobb, lehetne több, lehetne más, és így tovább.
A sajnálatos ebben az egészben az, hogy ez egy (nem túl szép) körforgást eredményez. Ugyanis ez a fajta külső megfelelni vágyás és az a folyamatos felismerés, hogy soha nem tudsz elég tökéletes lenni, pontról pontra, érzésről érzésre mindig egy picit elvesz a belső önbecsülésedből. Vagyis fokozatosan építi le azt. Te futsz a lehetetlen után, hogy visszaigazolást kaphass értékeidről, miközben nem történik más, mint hogy egyre kevésbé fogod tudni valódi értékeidet felismerni magadban. Hiszen azt nem láthatja más, csak te (feltéve, hogy nincs ami eltakarja a szemedet).
Egyetlen dolgot tehetsz. Méghozzá azt, hogy megengeded magadnak a hibáiddal együtt elfogadni, szeretni és ezáltal első helyre helyezni önmagad.
Mert a megfelelés helyett a legfontosabb, hogy mindig arra figyelj, mit érzel TE általa. Vagyis ha arra fókuszálsz, hogy TE hogyan érzed magad a saját bőrödben, akkor soha nem fog tudni kibillenteni a biztonságos talajodról senki külső megfigyelő ítélete, vagy elvárása. Itt nem arról van szó, hogy elszalad veled a szekér, nem is arról, hogy csak magaddal foglalkozol ezután, még csak nem is arról, hogy nem érdekelne más hogy-léte. Ez CSAKIS arról szól, hogy ez a TE életed. A te bőrödben csak te tudod eldönteni, hogy mi a jó neked. Hogy milyen az az élet, amiben azt mondhatod, hogy „igen, boldog vagyok így ahogy vagyok”.
Hogy a belső hívó hangra figyelve mindig érzed és tudod, hogy mi a jó irány, mi a legjobb számodra. Mi az, amitől pont elég jónak érzed a cselekedetedet és azt a világot, amit felépítettél magadnak. Mert csak ez számít. Ha biztos talajon tudsz állni önMAGadban, akkor valahogy nincs szükséged arra, hogy bárki másnak is megfelelj, hogy akkor érezd magad jól, ha mások is pozitívan értékelik azt, ahogy te cselekszel, élsz.
Egyszerűen megszűnik a külvilág, és nem rossz értelemben, csak valahogy olyan erőssé válik a belső hangod, hogy ismertté válik az út számodra, ami a boldogság felé visz téged minden egyes pillanatban. A belső béke ezért egyfajta belső önbecsülés is, ami ha megvan, akkor olyan életet tudsz felépíteni önmagad számára, ami valóban a tiéd. Mert nem hiába mondom mindig, hogy a boldogságot önmagadban találod meg.
Amíg kifelé próbálunk megfelelni az elvárásoknak, addig sajnos a belső hangunk csendben várakozik a lehetőségre.
Arra a lehetőségre, amikor végre rájövünk arra, hogy az élet nem vár meg. Elszalad és ha nem éljük meg azt ami a miénk lehetne, akkor is véget ér egyszer. Vagy így, vagy úgy. De véget ér. Ne akarjunk hát tökéletesek lenni mindenki másnak, legyünk inkább elég jók és értékesek önmagunknak. Így lehetünk boldogok és elégedettek azáltal, hogy azt az utat követjük, amit a sajátunknak érzünk.
Szeretettel írva, Dr. Dénesné dr. Orcsik Judit, LélekÁllomás - egy állomás a boldogságunkért.