Kívülállók
Manchesterben hétfőn egy zsúfolásig megtelt könnyűzenei koncerten bombát robbantott az iszlám egyik elvakult, öngyilkos harcosa. Huszonkét ember meghalt, számtalan megsérült. A londoni, 2005-ös, földalatti merénylet óta ez a mostani követelte a legtöbb emberéletet. A koncertteremben 21 ezer fiatal hallgatta önfeledten a zenét. A szélsőséges iszlám tanítása szerint ez bűn, ilyen erkölcstelenül nem lehet élni, az ilyent meg kell torolni. Halálos robbantások árán is.
Mi pedig itt Európában eltűrjük ezeket a szélsőségeseket. Befogadjuk őket, milliárdokat költünk a beilleszkedésükre. A beilleszkedésükre, amire esély sincs. Mert – tisztelet a kivételnek – eszük ágában sincs alkalmazkodni. Sokan azért jöttek, hogy megbüntessék a hitetleneket, mások meg azért, hogy az európai jólétből munka és tanulás nélkül is részesedhessenek.
Egy-egy ilyen terrorakció már jószerével megszokott lesz. Az ország kormánya megszakítja ülését, rendőrök ezreit vetik be, helikopterek köröznek, leáll a normális élet. És még mindig többségben vannak azok a politikusok az Európai Unióban, akik a szervezett bevándorlás, a muzulmán hitű migránsok szétosztását erőltetik. Nemcsak követelik, hanem büntetésekkel fenyegetik azokat a normális országokat – köztük Magyarországot is –, akik nem kérnek ezekből az úgynevezett menekültekből. Amikor aztán egy merénylet megtörténik, hivatalos együttérzésüket fejezik ki az áldozatok hozzátartozóinak, az érintett ország vezetőinek – és másnap ugyanúgy szajkózzák, hogy gonosz az az ország, amely nem kér az arab migránsokból. Miközben Manchesterben kétségbeesett szülők keresik halott vagy sérült gyerekeiket. Abszurdum ez a brüsszeli gondolkodás.
Más. Münchenben a rendőrség felgöngyölített egy rablóbandát, két főnöküket Horvátországban tudták letartóztatni. Ezek a horvát bandavezérek Németország egészére kiterjedő betörő család vezetői voltak. A bandatagok szoros rokoni kapcsolatban állnak, egymás között házasodnak, betörési módszereik kísértetiesen hasonlítanak egymásra. Lánygyermekeket küldenek előre, akik a lakások nyitva hagyott kis ablakain is beférnek, de arra is ki vannak képezve, hogy hogyan kell egy ajtót, ablakot feltörni. Aztán a banda tagjai elvégzik a többi szajrézást. A pénzt, az értékeket Horvátországba csempészték.
Münchenben is két kislány bukott le, akiket azonosítani tudtak. Kiderült róluk, hogy ehhez a horvátországi, nagy betörő klánhoz, ehhez a rabló nagycsaládhoz tartoznak. Révükön el tudták fogni a bandafőnököket, és az egész országra kiterjedően megkezdték a családtagok letartóztatását. Kiderült, hogy minden ötödik betörés Németországban ehhez a bandához kötődik. Hogy melyik horvát nemzetiséghez tartozóak ezek a betörők, arról a szemérmes, német média egy szót sem ejt.
A merényletek, a rablások száma szaporodik Európában. Az egyes bűnesetek súlya persze nem azonos, de szervezettségük elgondolkodtató. Hol vallási, hol etnikai alapon, de az európai normákon kívülállók száma egyre nő a kontinensünkön.