Tüntetéstérkép
Tüntet a fél világ. A szerbek, a magyarok, a lengyelek, a hollandok, a macedónok, a németek, a románok, az ukránok, a svédek, a franciák, a görögök – az USA elégedetlenjeiről már ne is beszéljünk. Minden tüntetőnek van valami kínja-keserve, leginkább persze az, hogy nem ők vagy az övéi kormányoznak. Az ürügy mindenhol más, de a jelenség ugyanaz: a tüntetéseket egy helyi és nemzetközi politikai ellenzék szervezi, akik mindezt kormánybuktatássá akarják átfordítani.
A legnyugtalanítóbb számunkra – a menekültkérdés miatt is – a török–görög–macedón–szerb–magyar tengely. Törökországban puccskísérlet volt a kormány ellen. Mindaddig az EU és a törökök között egy működő megállapodás volt a menekültekről. A puccs óta megromlott a viszony. Reális lett a veszély, hogy a törökök felmondják a migrációs szerződést, és Európára küldik a táboraikban élő menekülteket.
Közben a görögöket most zsarolták meg ismét: az újabb hiteleket kemény megszorításokhoz kötötték. Borítékolható, hogy itt is elindul egy tiltakozáshullám a kormány ellen, amelyik a migránskérdést is képtelen kezelni. Feljebb, a macedónoknál összeugrasztották a békétlenségben érdekelt, belső és külső erők a népcsoportokat. Naponta tízezrek vonulnak az utcára, és egyre nagyobb a káosz. A határzárral alig foglalkoznak. Szerbiában a választásokig béke volt. Győzött a konzervatív Vucic, nagy többséggel. De a belső és a nemzetközi ellenzéknek csak az a demokratikus választás, amit ők nyernek. Így megindult egy bénító tüntetéssorozat Vucic ellen is.
Magyarországon nyugalom volt. Az Orbán-kormány hétéves munkája nyomán az ország kilábalt a gazdasági és szociális káoszból. Elindulhatott a nép újra a kicsit módosabb polgárosodás felé. Teljesít a gazdaság, emelkednek a bérek, nő a lakossági fogyasztás. A Fidesz-KDNP minden közvélemény-kutatónál toronymagasan vezet. A hivatalos politikai ellenzék erőtlen. Csakhogy nálunk is van egy nem hivatalos ellenzék, mégpedig az idegen pénzekkel támogatott, nemzetközi civil szervezetek és pártolóik formájában. Ezek gerjesztik a nyugtalanságot, felnagyítják a meglévő bajainkat, és teljes erővel támadják a kormány migrációs politikáját. Perlik az országot nemzetközi bíróságokon, írnak, nyilatkoznak ellenünk a nyugati sajtóban, médiában.
Ennek kívánt véget vetni a kormány, amikor előírta, hogy latens központjuk, a CEU működjön szabályosan, a „civil” szervezetekről pedig tudjuk meg végre, hogy ki pénzeli őket külföldről. Ez verte most ki a biztosítékot, és Pesten is utcára vonult a hazai és külföldi balliberális tábor.
Itt tartunk most. Elég csak a térképre pillantani, és máris látható, hogy a háborgó török–görög–macedón–szerb menekülő-útvonalból már csak Magyarország hiányzott. Ha itt is erőre tud kapni a nyugtalanság, ha átveszi nálunk is a belülről és kívülről szervezett „civilség” az utcát és a hatalmat, semmi nem áll útjába az Európát elárasztó, új migrációs hullámnak.
Az Orbán-kormánynak rég nem volt ekkora szüksége a helyzet bölcs végiggondolására.