LélekÁllomás: egy házasság margójára...
Szeretnék eloszlatni egy félreértést. Az írásaim alapján sokaktól kapok üzenetet, hozzászólást, hogy az én házasságom milyen tökéletes, mennyire etalon pár vagyunk, milyen szerencsések lehetünk. Nos, itt szeretném bejelenteni, hogy nem vagyunk tökéletesek, és nem is a szerencse műve a boldogságunk.
Sőt, megmondom őszintén, nem is vágyom arra, hogy tökéletesek, vagy etalonok legyünk, mert az azt jelentené, hogy nem hibázhatunk. Hogy mindig itt nyomja a vállunkat annak a terhe, hogy nem maradhatunk emberek.
Mert bizony, az ember néha hibákat követ el. Van, hogy kisebbeket, van, hogy nagyobbakat. Van, hogy megbántjuk a másikat egy cselekedetünkkel, van hogy nehéz helyzetbe kerülünk, ami megrengeti a házasságunkat, van, hogy őrült baklövést követünk el, és van hogy elfáradunk.
Belefáradunk. Egyszerűen elfogy az erőnk. Igen, mindenkinél vannak olyan állomások az életében, amikor picit feladja, vagy átlép egy határt amit nem kellene, és nem tudhatjuk mit hoz még a sorsunk. A mi házasságunk sincs ezzel másképp.
Érnek minket kudarcok, nem is kevés, amikbe néha beleremegnek a lelkeink.
Hibázunk is, néha kisebb, néha nagyobb hibákat követünk el, konfliktusokat is átélünk együtt (nem egyet, nem kettőt), és van, hogy becsapjuk az ajtót, vagy megbántjuk egymást. Igen, emberek vagyunk és ezt elfogadjuk. Azonban valami mégsem mindegy a házasságunkban. És az a hibák, kudarcok, viták, megbántás utáni rész. Mert nem hagyjuk annyiban. Ennek pedig egy oka van: féltőn őrizzük a szerelmünket.
Ezért megtanultunk bocsánatot kérni, ha megbántjuk a másikat.
Megfogadtuk, hogy ha egyikünket valami bántja, arról bármikor beszélhet, addig, amíg csak a lelkének szüksége van rá. Megtanultuk, hogy a konfliktusaink, az ajtócsapkodások, a viták után mindig leülünk egy nyugodt pillanatunkban is és megkeressük mi volt annak valódi oka, mi juttatott el minket az „összecsapásig”. Hogy megismerjük mi van a másik lelkében azért, hogy a jövőben jobban megértsük és tudjunk vigyázni rá. Megfogadtuk azt is, hogy sosem fejezünk úgy be egy napot, hogy haragszunk a másikra, ahogy azt is tudjuk már, hogy egy átbeszélgetett éjszaka nagyon hasznos tud lenni számunkra. Megtanultuk elfogadni a másik (és saját magunk) hibáit, ezért igyekszünk mindig feltárni azokat egymás előtt, felelősséget vállalva azokért a pillanatokért is, amikor olyat kell mondanunk, ami nem túl jó érzés számunkra. De tudjuk, hogy nem csak jóban, hanem rosszban is fogjuk egymás kezét. Megpróbálunk mindig őszinték lenni egymáshoz, ami nem is olyan könnyű dolog. Mert az érzéseinkről, a hibáinkról, a félelmeinkről színt vallani sokszor csak második nekifutásra megy. De megy. Egyre jobban megy.
Nos, ezek azok a dolgok, amiktől folyton erősödik a bizalmi kötelék kettőnk között.
Ugyanis minden kudarccal, konfliktussal, hibázással, bocsánatkéréssel, átbeszélgetett éjszakával egyre közelebb kerülünk egymás lelkéhez, ahol letehetjük a terheinket. Ehhez pedig nem kell más, mint megértés, elfogadás és kommunikáció! Azt hiszem ebben van a jól megélt házasság lényege. És nem abban, hogy mindig tökéletesek akarunk maradni, kívül nevetve, belül pedig sírva.
Ölellek és szeretettel várlak benneteket a facebook oldalamon!
Dr. Dénesné dr. Orcsik Judit, LélekÁllomás – egy állomás a boldogságodért.