Fütty
Bevallom, a nemzeti ünnepen én is fütyültem. Na, nem a Nemzeti Múzeumnál, hanem az egész cirkuszra otthon. A kertmegújítás finisében voltam, az ágak lemetszve, összekötözve, már csak a kerítés látványburkolatát kellett felrakni és persze kihordani gallyakat az utcára.
Este sem foglalkoztam az ünneppel, inkább lazítottam egy kis olvasással és filmnézéssel. Aztán másnap reggel, amikor szokásom szerint a reggeli kávé mellé plusz éberségfokozónak beleolvastam a hírekbe, csak akkor tudtam meg, amit amúgy előre sejtettem, hogy ez az ünnep is csak olyan volt, mint a többi. A pártok külön-külön ünnepeltek és természetesen megpróbálták ismét a körtét összehasonlítani a csicsókával, vagyis a '48-as események és a mai állapotok között húztak párhuzamot. Érdekes kísérlet lehet ez, de pártelnököknek nem való, sem az intelligenciájuk, sem az olvasottságuk nincs meg hozzá.
Ezért gondolom azt, hogy Juhász Péter a maga módján zseni. Hiszen ha többet nem is, de legalább saját korlátait felismerte, és ahelyett, hogy elmondta volna a 25., „de csúnya az Viktor és diktatúra…, meg 48 öröksége és, hogy na meg persze hogyne... stb.” Helyette inkább csak füttyült egy jót, és akinek kiskorában nem engedték meg, hogy a sípjával, furulyájával, vagy egyéb tömeghalláspusztító hangszerével játsszon az idősebbek idegein, azok most nagy örömmel csatlakoztak.
Én magam sajnos elszenvedtem ezt, hiszen szájharmonikám maratoni használata közben időnként megkértek, hogy vonuljak gyakorolni a pajta mögé, mert a felnőtteknek más hallgatni valójuk van. Gondolom, ez a látens zenészi elkötelezettség sarkallt arra, hogy ezen a verőfényes március 15-én én is fütyüljek.
Fütyültem hát, miközben a kerítést kötöztem, és az ágakat hordtam erre az egész ideiglenesen szabadlábon lévő zártosztályra (a beszédmondókra, a tapsolókra, a füttyösökre, a ketrecharcos nyugdíjasokra), mert tudom, az élet máshol van.
Az élet, a jól végzett munkában, a tartalmas szórakozásban, a testreszabott edzésekben, a szerető családban, és a kontrollált élvezetekben van. Ezek politikai rendszertől, politikusi beszédektől függetlenül legtöbbünk számára elérhetők. Persze nem ítélem el azt, aki két akciófilm között megnéz egy rossz technikákkal végrehajtott nyuggerbunyót, elvégre a jó diéta lényege, hogy szigorúan betartjuk, és néha élvezettel nassolunk egy kicsit.
Minden mást megold a tavasz, vagy a szódabikarbóna, esetleg, ha valami makacs bajba botlunk, a kettő együtt alkalmazva egy milliószoros napon.