Török-Nyugat háború
Szép csinnadrattát csapna a nyugati és hazai balliberális sajtó, ha Budapesten vízágyúval lőnék, gumibotokkal véresre vernék, és rendőrkutyákkal harapdáltatnának meg muszlim tüntetőket. Ugyanis ez történt most Rotterdamban. Ennek ellenére egyetlen tévé főszerkesztője sem marasztalta el mélységesen feldúlva a kegyetlen, rasszista, populista, antihumánus hollandokat. Ahogy tették ezt akkor, amikor a magyar–szerb határon a határzárat megrohamozó migránsok ellen fellépett a rendőrség. Ilyen a nyugati média kettős mércéje – és ez több mint felháborító.
Fellépett ugyanakkor a szerkesztők helyett Erdogán török elnök. Lenácizta a napokban a németeket, most a hollandok rendőri brutalitását nevezte fasisztának. A történet egyszerű: Törökország népszavazásra készül, egy új elnöki rendszert kíván bevezetni. Ezért a már évtizedek óta Európában élő törökök között is kampányol, miután ők kettős állampolgárok, és szavazhatnak török ügyekben is.
A négyszázezer holland–török, a több mint három és félmillió német–török, a közel százezer osztrák–török fontos szavazó bázis Erdogánnak, adott esetben a mérleg nyelve lehet. Az osztrákok már tavaly összerúgták a port a törökökkel, most ugyanez játszódik le tőlük nyugatabbra is. A németek próbálnak diplomatikusabbak lenni – a sok millió török egyben német szavazó is, és ősszel Németország is választ –, de azért megakadályozták a török miniszterek nagygyűléseit. A hollandok meg simán lefogták a török kulturális miniszternő gépkocsikonvoját, és visszautasították a német határra. A török külügyminiszter gépének pedig egyszerűen nem adtak leszállási engedélyt.
Ilyen jelenetek korábban elképzelhetetlenek voltak a liberális-demokrata Nyugat-Európában.
Mostanra elmérgesedett a muszlim kérdés. Már látják, hogy mekkora hiba volt ekkora tömegű muszlim–török letelepítése. Nem beszélve az utóbbi másfél évben milliós nagyságrendben beözönlő migránsokról. Akik szintén muszlimok. Amikor persze az ember síró, sárban, hóban álldogáló migráns gyerekeket lát, megdobban a szíve. Kevés ember az, aki ilyenkor nem gondolna arra, hogy mi lenne, ha a saját gyermeke kerülne ilyen helyzetbe. Ezt az együttérzést mi, egyszerű polgárok megengedhetjük magunkat. Az európai kormányok vezetői azonban nem. Nekik kötelességük, hogy megvédjék az országaik határait az illegális benyomulástól. Csak a valóban menekülők jöhetnek.
A törökökkel is az volt terv, hogy jönnek, dolgoznak, majd egy idő után visszamennek a hazájukba. Nem mentek vissza. Hozták inkább a családjukat. Majd megkapták a befogadó ország állampolgárságát is. Amióta Európában vannak, ilyen feszültséget még nem okoztak.
A Nyugat és Törökország jelenleg még csak utcai csatákat vív, és diplomáciai háborúban áll. De Erdogán azzal fenyegetőzik, hogy ráengedi Görögországra a török táborokban lévő menekültek millióit. Ez katasztrófa lenne Magyarországnak is. Csak remélni lehet, hogy megjön a nyugatiak józan esze, és nem sodorják még súlyosabb konfliktusba Európát.