A pillanat varázsa
Karádi Katalint hallgatva talán jobb is így. Megmaradt álomnak, vágyott pillanatnak, soha meg nem ért lehetőségnek.
Pedig milyen szépen indult. Gyűltek az aláírások, kiderült, hogy nagyon sokan nem akarnak olimpiát, illetve, lehet, akarnak, de szavazni róla még jobban szeretnének. Engem mondjuk nem lelkesített fel sem az egyik, sem a másik lehetőség. Az olimpiát – mivel kedvenc sportágaim nem szerepelnek (foci, szumó) – nem sajnálom, de azt se bántam volna, ha megrendezik, legfeljebb addig próbáltam volna elkerülni Budapestet és környékét. Népszavazni sem szeretek, szóval szerintem a legjobb megoldás született, se olimpia, se szavazás.
Ám a kis csákók feltűnésével egy pillanatra, de sajnos csak egy rövid pillanatra, azt gondoltam, talán létrejött végre a régóta várt alternatíva. Hamar kiderült azonban, hogy a jó kezdés csupán egy jól megválasztott és jókor előterjesztett témának volt köszönhető, a fiúk még messze nem állnak készen arra, amire jelentkeztek.
Nem ismerik igazán sem az ellenzéket, sem a kormánypártokat, egyet tudnak biztosan, egyikből sem kérnek, ám arra, hogy belőlük miért kérjen bárki, nincs még meggyőző érvük.
Persze ápolnak emlékezetes hagyományokat, hiszen már van tagjuk, akinek bizonyos írása csak írói munkásságának része, de semmiképpen sem kapcsolódik a napi politizáláshoz. Aztán, hogy a jobb mellett, őrizzenek baloldali hagyományokat is, káromkodnak kicsit élő adásban, így építve hidat Csurkától Gyurcsányig, középen Szanyi pillérre támaszkodva.
Ez akár szórakoztató is lehet, de a politikai palettán erre a szerepre már annyian vállalkoztak, hogy a kabarészínpad immár telve, füttyös Peti, bérmálkozós Feri, energia-szakértő Laci, megannyi nagy név a szakmában, itt labdába rúgni nem könnyű.
Főleg úgy, ha az elnök nem olvas könyveket, vagy ha olvas is, nem emlékszik rájuk, pedig, ha már a nehéz irodalom nem is megy, azért még némi Rejtővel, Hasekkel, Karinthyval, Rideg Sándorral felvértezve, legalább humorfronton jobban teljesíthetnének. Mert valljuk meg, Torgyán József hagyott némi űrt maga után. Ha már kormányképesnek nem mutatkoznak az ifjak, kicsit jobb humoruk lehetne, hogy ha a GDP nem is, legalább az általános jó kedv emelkedjen meredeken általuk.
Ez van. Az olimpia nevű játékot elvették tőlük, és egyelőre még nem találtak helyette másikat, ebből pedig nemhogy kormány-, de még ellenzékváltás sem lesz.