Török–német pengeváltás
Elmérgesedett a viszony Törökország és Németország között. A kirobbantó ok az volt, hogy egy német–török, kettős állampolgárságú újságírót, a Die Welt című hetilap tudósítóját, a török hatóságok letartóztatták. Ezért a németek – a tiltakozások mellett – megtiltották a török kormány tagjainak, hogy német területen, az ott élő több mint hárommillió török között kampányoljanak a törökországi választásokra.
Az adok-kapok senkinek nem kedvez Európában, nekünk magyaroknak sem. Két fontos NATO-tagállam viaskodik egyre durvábban egymással. Olyannyira, hogy a török elnök, Erdogán, egyenesen lenácizta a német kormányt. A törökök kulcsszerepet játszanak a migrációs kérdésben is. Éppen a kancellár asszony volt az, aki kijárta Erdogánnál, hogy török földről ne engedjék be Európába tömegesen a menekülteket. Amiért az Európai Unió kemény euró milliárdokat fizet a törököknek. Amikor ez a megállapodás megszületett, és felépült a macedón és a magyar határkerítés, megállt a kontrollálatlan tömegek Európába özönlése. Ha a törökök most a németekre annyira megorrolnak, hogy rázúdítják ismét a görögökre, majd onnan Európa belsejére a migránsokat, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Ránk, magyarokra is.
Külön pikantériája ennek a diplomáciai háborúnak az is, hogy Európa nemzetközi jogászai máris azon vitatkoznak, hogy van-e, és ha igen, milyen jogalapja, lehetősége egy ország kormányának a kettős állampolgárok körében országukon kívül kampányolni. Például a német, osztrák, holland törökök között a török kormány tagjainak lehet-e agitálni a törökországi választásokra. Ez a jogi vita érintheti a magyar nemzet más országban élő, kettős állampolgárságú magyarjai közötti esetleges kampányolást is. Eddig ez – ha okozott is kisebb súrlódásokat – nem volt tiltott cselekedet. Ha most a törököknek ezt jogilag meg lehet tiltani, akkor ez mindenkire vonatkozhat. A lengyelekre, magyarokra, osztrákokra – mindenkire.
A magyar választások persze még messze vannak. Olvasom, hogy lassan minden párt mégiscsak külön listát állít. Így is van ez jól. Annak az összefogásnak, amit 2014-ben összehoztak, semmi értelme nem lett. A jobbak becipeltek a listájukon olyanokat, akiknek esélye sem lett volna országos szerephez jutni. 2018-ban ki fog derülni, hogy melyik pártok életképesek, ki tudja megugrani közülük az ötszázalékos küszöböt, és formálhat valóságos igényt a parlamenti politizálásra.
Ahogy arra is fény derül, hogy Gyurcsány vagy Botka lesz-e az erősebb. Nemcsak szóváltásban, hanem szavazatszámban is. És meg tudja-e valamelyikük verni a Jobbikot. Az már most látszik, hogy így – összefogás nélkül – lényegesen színesebb lesz a 2018-as választás, mint a legutóbbi. Jövőre nem csak a Fidesszel, hanem egymást közt is valós versenyre kelhetnek, meghatározva ezzel, hogy kinek lesz esélye valamikor Orbán Viktor kihívására.
Addigra tudni fogjuk, hogy mire jutottak a németek a törökökkel, ahogy azt is, hogy merre fordul Európa és benne Magyarország sorsa.