LélekÁllomás: tiszteld önmagad!
Ha elkezded önmagadat tisztelni, becsülni és szeretni annyira, hogy többé nem engeded meg magadnak, hogy másként cselekedj, mint amit valójában szeretnél, ami neked jót tesz, ami a Te fejlődésedet és boldogságodat szolgálja, ha megtanulod hol az a pont amikor nem- et kell mondani, ha nem játszod az önfeláldozó játszmáját, mert tudod, hogy azzal senkinek sem teszel igazán jót hosszú távon, akkor egyszer csak azt fogod észre venni, hogy mások is elkezdenek ugyanígy közelíteni hozzád. Elkezdenek tisztelni, becsülni, szeretni.
TISZTELNI,
mert képes vagy kiállni önmagadért,
BECSÜLNI,
mert nagy erő kell ahhoz, hogy befejezzük a játszmáinkat és első helyre helyezzük magunkat (ezt kevesen képesek megtenni, pedig mindannyian vágyunk rá), valamint
SZERETNI,
mert szeretni csak azt az embert lehet igazán, aki önmagát is képes feltétlen szeretetbe burkolni. Akiből sugárzik az önmaga iránt érzett szeretet és elfogadás.
Mert tükrök vagyunk. Érző lények. Akik szavak nélkül is megérzik a másik ember igazi valóját.
Nem amiatt fogsz tehát szeretetet és megbecsülést kapni másoktól, mert mosogatórongyként hagyod magadnak végig élni az életedet, miközben azt hiszed, hogy ezzel teszel jót a körülötted élőknek, mert megadsz nekik mindent. Erődön felül. Hát nem. Néha azzal adunk a legtöbbet, ha nem adunk semmit. Mert ezzel mégis adunk valamit. A lehetőségét annak, hogy ők is megtapasztalják az életet. A feladatokat, a nehézségeket, a tanításokat és ami ezek mögött rejlik: valódi önMAGukat.
Ölellek és szeretettel várlak a facebook oldalamon!
Dr. Dénesné dr. Orcsik Judit, LélekÁllomás – egy állomás a boldogságodért
| Vége a D.O. Judit korszaknak |
|
Igen, egy korszak valóban lezárult, vagy legalábbis én lezárom. ;-) Mostantól nem a rövidített „ál”- nevemet fogjátok látni az írásaim alatt, hanem a teljes nevemet. Ugyanis rájöttem valamire. Amolyan megvilágosodás féle érzés volt ez nekem. Felfedeztem azt, hogy a rövidített névvel kicsit magamat is lerövidítem. Eltakarom egy részemet, amit nem adok ki magamból. Pedig a nevemmel együtt vagyok egész. Igaz, nem kicsit hosszú, de büszke vagyok rá. Minden D, és O és J betűjével együtt :) És ha a nevemet (ami engem jelképez) megkurtítom, akkor úgy érzem, hogy magamból is kevesebbet adok, mint ami valójában én vagyok. Ezért bármilyen hosszú is ez a név, felvállalom az azzal járó minden plusz leütést :) nem egyszerűsítünk, hisz én sem vagyok egyszerű lény ;-) Így ne lepődjetek meg, ha ezentúl ezt a nevet látjátok írásaim alatt: Dr. Dénesné dr. Orcsik Judit Mert ez vagyok én. Mezítelenül, tisztán, mind én vagyok :) |