Valami nagyon recseg-ropog
Hét végén az USA számos nagyvárosában hatalmas szimpátiatüntetés zajlott Trump mellett. Aztán megjelentek az ellentüntetők, és mint hírlik, provokátorok. Több helyen véressé vált az összecsapás.
Persze évtizedekkel korábban is voltak véres zavargások, de azok főleg a fehérek és feketék között. Azóta keletkeztek újabb feszültségek, például a migránsok mentén vagy az elkülönülő nyelvi csoportok miatt. Most azonban a régi és híres amerikai demokrácia alapköve, a választás kérdőjeleződött meg. Régen is voltak heves kampányok, de a választás végén a vesztes gratulált a győztesnek, aztán e kérdés le volt zárva a következő választási kampány kezdetéig.
Most szakadék keletkezett, mélysége és távolsága csökkeni nem látszik. És a jelentésekben feltűnik egy szó: provokátorok. Olyan agressziót és ellentéteket keltő ügynökök tehát, kik szervezetten és tudatosan szítják a tüzet, csinálják a balhét. (Valakinek a megbízásából.)
Európában talán gyakoribb e jelenség. Kis hazánkban is nem kevés példa hozható az elmúlt évekből. A 2006. őszén történt TV-ostromot egyre kevésbé ítélik meg spontán tömegmegmozdulásnak. A Demokrata c. lap például egyenesen arról beszél, hogy az akkor éppen csúcsra járó irdatlan metró-korrupció lelepleződését akarták megakadályozni. Pelle János a ritkán megszólaló, de annál fajsúlyosabb újságíró 2009-ben arról írt, hogy a 2006-os események 1956 méltó megünneplésének megakadályozását szolgálták. Csak visszaköszönt ez 2016. őszén, amikor a Juhász és az Együtt által szervezett füttyös brigádok próbálták teljes tüdőből szétfütyülni nemzeti ünnepünk fénypontját, s nemcsak Orbán, de a lengyel szónok beszédét is.
2006-ban sok időt töltöttem a Kossuth téren, láttam a történéseket és visszásságokat. Tényleg ott volt a felháborodott tömeg, mely aztán a TV-ostromnak nézője, de nem létrehozója volt. Tudjuk a tömeget hergelő akciókat, a petárdáktól egyes szónokok hazugságáig. Hallottam tanút, ki több száz hallgató előtt elmondta, hogy látta a TV-ostrom előtt gyülekező karszalagos csoportot, és hallotta, hogy rendőrverésért dupla pénz. És saját szememmel láttam, hogy 15 perccel az ostrom előtt összetartó csoportok jöttek. A tömeg dühös volt, de nem szervezett és nem őrjöngő.
Hát akkor kik csinálták a TV-ostromot? És miért nem védték ki a rendfenntartó erők? Miért a képzetlen és felszereletlen rendőrök voltak az épületben, miközben 100 méterre ott voltak az akcióba nem engedett képzett csapaterők? Rég visszatérő téma a rendőrök hibáinak sora. Csak az ítélkező bíró ítélte úgy, hogy ez mulasztások sorozata volt, s rótt ki büntetésként 400ezer forintot Gergényire. Véletlenül ugyanaz a bíró, akinek Biszku Béla köszönheti, hogy háborús bűntett miatt nem rács mögött végezte. Persze mindez véletlen.
De mintha gyakoriak lennének a félresik/lat/ások.
Az olimpiai pályázat, aligha kétséges, jól felépített konstrukció volt. Ha valaki kétségbe vonta a rendezvény megtérülését, miért nem indított vitát időben, s miért akkor az aláírásgyűjtést, amikor már nem lehetett lekezelni a nemzetközi szinten keletkezett zavart. Egy kis csapat jól szervezetten, s mint kiderült, jelentős háttérfinanszírozással megsemmisített egy eszmét. Hiába, Budapesten is, vidéken is sok millióan remélték az olimpiát, de egyesek jó helyre, jó időbe szórták a homokot. Lám, demokráciában élünk! S miután összejött nekik nemcsak a háttérpénz, de a számszerűen felmutatható aláírók is (igaz, ők csak az olimpia elleni szavazást írták alá), bejelentették a pártalapítást.
Az új pártelnök beszél megújulásról, új együttműködésekről és megoldásokról, de leginkább a rendszerváltás befejezéséről. Mert Orbán legnagyobb bűne – szerinte –, hogy azt elmulasztotta.
No, ez az új szakállas szépfiú vagy nem tudja, hogyan zajlott, vagy miért nem történhetett meg a rendszerváltás, vagy ha tudja, jól mellébeszél.
Az utóbbi négy évtized meghatározó folyamataiból látható a politika működése, de nem a háttérerőkké. Ebből Soros hatása – világ méretű hálózata – az utóbbi másfél évben nyilvánossá vált. Hazai befolyása is. De ez csak egy a hatótényezők közül.
Alig két hete az Uránia moziban volt egy filmbemutató, mely azt elemezte, mitől hasadt ketté a magyar rendszerváltó értelmiség. A vetítés után vita volt neves jogászokkal, dokumentumfilmesekkel, s volt titkosszolgálati középvezetővel. És kimondatott. A hálózat nem semmisült meg, tovább élt, és nyomokban él ma is. De ők csak az eszköz, az ügynökök többsége megzsarolt, megnyomorított ember, ismertem néhányat. Van nem egy megzsarolt, akit tisztelettel emlegetek ma is. Emberek maradtak, ha megnyomorítva is.
Az ÁVH-ról szóló film néha elérhető a neten. Hosszan nézhetem a „tartótiszt” elmondásában, hogyan és melyik tanárom figyelte meg osztályunkat – és tett tönkre osztálytársakat. Mégsem a múlt, hanem a jelen az érdekes. Hogyan voltak átmenthetőek múltbéli anyagi érdekrendszerek, manipulátorok és manipulátor körök. Hadd utaljak az olajhamisítási ügyek, a brókerbotrányok és egyéb nagyobb ügyek furcsa összefonódásaira a bűnözői, a láthatatlan és a látható kapcsolatokra.
Ma már ismert a 160 milliárd feletti metró-korrupció, régebbről a leértékelt orosz államadóság, s alig elemzetten a 1980-1990 közt külföldre menekített pénz, ennek sokszorosa.
A történelem sajátos és jelentős pillanatát éljük. Az elmúlt két évben lelepleződtek a világban addig rejtett erővonalak, érdekrendszerek, mondhatnám, maga Brüsszel mechanizmusa is, mely csak egy fontos átcsatoló állomás.
Forrong a világ, Franciaországban, Olaszországban és Hollandiában reng a föld, de még Merkel Mutti lába alatt is inog. Nagy Britannia időben kiszállt a buliból.
Nálunk még jók a mutatók, de az olimpiát gyorsan levadászták. Minden recseg ropog, alattunk , körülöttünk. Nálunk még áll a várta, évszázadok óta őrizzük a végvárakat. De a hitnek is maradni kell, s fel kell tudni lelni a sunyi cselvetőket.