Érdekrontók – báránybőrben
El kell ismerni, ügyesek voltak a fiúk! A Momentum mozgalom keretében az olimpia ellen 260 ezer aláírást gyűjtöttek össze, ezzel többszörös kényszerhelyzetet teremtve. Egyrészt a szavazást jogilag kötelező kiírni, másrészt már olyan kevés az olimpia helyéről való döntésig rendelkezésre álló idő, hogy a szavazást megbízhatóan nem lehet lebonyolítani. Ez az aláírásgyűjtés már felkavarta a nemzetközi közvéleményt, nagymértékben lepusztítva rendezési pályázatunk esélyeit.
Ezek után a kormány a visszalépés mellett döntött, pontosabban kényszerült dönteni. Aligha kétséges, hogy a főváros közgyűlése szerdán követni fogja ezt. Tehát immár biztosan nem rendezünk olimpiát!
A Momentum ünnepelhet és hirdetheti győzelmét. Ebben olyan pártok is segítették, melyek korábban egyértelműen az olimpia mellett foglaltak állást, s most mégis az olimpia ellen mozgósítottak. Bármennyire is elolvadt ezen pártok, pártocskák súlya, de a fővárosban azért százezres nagyságrendben tudják aláírására buzdítani híveiket. Innen a 260 ezer feletti számú ajánló. Az aláírók jelentős része viszont már akkor aláírt, amikor a Momentum még nem hangoztatta, hogy párttá alakul. Így aztán egy csapásra szereztek mintegy negyed milliónyi címet, elérhetőséget. Ez jól jöhet későbbi szimpatizánsok megszólításához.
Hát ez az olimpiaellenes akció kétségtelenül nagy pofon volt a kormánynak, s erre már évek óta várnak bizonyos körök. S hogy kik is ezek a körök, arról egyre több szó esik a médiában. Kétségtelen, hogy erős kötődésük van a kommunista rendszert meghatározó családokhoz. De én sokkal inkább az internacionalizmust emelném ki mindebből. Voltak a nemzetközi érdekeknek kiszolgálói bőven az 50-es években, de a későbbi évtizedekben is. Nekik az, hogy haza és nemzet, nem sokat mond, a nemzeti összetartástól és erős nemzeti identitástól pedig egyszerűen reszketnek.
Azt hiszem, nem kell magyaráznom 1956 történelmi dicsőségét. Az 50 éves évfordulón ünneplés helyett szétverték az ünneplőket, könnygázzal, gumibotokkal, lovasrohammal és gumilövedékekkel. A kettős állampolgárságról szóló népszavazáson két évvel korábban hatalmas erőket mozgattak meg a részvétel csökkentésére. S elérték, hogy bár az igenek győztek, de a szavazás emiatt érvénytelen lett. Óriási ellentmondás, hogy az a Demszky, aki ma az irdatlan mértékű metrókorrupció fő felelőseként neveztetik meg, egykoron a Beszélő című lapjában még a másutt kimondhatatlan, leírhatatlan erdélyi elnyomatásról beszélt. Ennyit a hitelességről. De bizony a magukat rendszerváltóknak tituláló SZDSZ-esek közt előkerült számos ÁVH-s leszármazott is. Az egyik legnagyobb bankunk elnök-vezérigazgatójának apja a recski megsemmisítő tábor létrehozója és parancsnoka volt.
Így alakult át a „proletár internacionalizmus” a globalizált érdekhálózat részévé és kiszolgálójává. A mostani kíméletlen politikai csatározások nem valami jobb-bal vitának, esetleg népi és urbánus ellentétnek következményei. A helyzet sokkal súlyosabb. A sztálini érdekeket érvényesítő csapatok, a diktatúrát felépítők és hálózatok egykori tagjainak családjai a rendszerváltáskor sikeresen átmentették pozíciójukat, s ha pártjaik el is sorvadtak, gazdasági pozíciójuk még megmaradt.