Új esélyesek(?)
Megszaporodtak az események az utóbbi napokban. Beindult – kicsit korán is – a 2018-as kampány, és elkezdte üléseit az Országgyűlés. Ez utóbbi Orbán Viktor évindítójával rajtolt. A miniszterelnök értékelte az elmúlt éveket, és meghatározta a jelen év főbb politikai feladatait. Miután ezeket a híradásokból jól ismerik, itt csak a beszéde utáni ellenzéki hozzászólásokra szeretnék kitérni.
A szocialista frakció vezetője kezdett. Neki kínos lehet ilyenkor, mert bármit is mond, ott áll mögötte egy teljesen hiteltelen szociálliberális kormányzás, amit nehezen lehet elfelejteni. Nem híve az Orbáni-politikának, de mondanivalóját legalább kulturáltan, országgyűlési képviselőhöz illő módon adta elő. Az LMP-s hölgy is nagyon igyekezett. A kicsit mérgesre erőltetett szónoklat azonban nem tudta eltakarni a lényeget: sok mondanivalója az LMP-nek az ország fontos ügyeihez nincs.
Ami meglepett, az Vona Gábor hozzászólása volt. Régen hallottam beszélni, és emlékeimben egy radikálisan jobbos politikus képe maradt meg, aki a szélsőségessége mellett néha tudott „jobbikosan” poénkodni is. Például, hogy „lesz Tesco majd a mi kormányzásunk alatt is, csak Turulnak fogják hívni”. A mostani, parlamenti hozzászólásában semmi másra nem tellett tőle, mint egy igazán lehangoló – azon belül is gyenge – orbánozásra, tolvajozásra, olimpiázásra. Mintha csak pótolni szerette volna azt a „hiányt“, hogy a DK-nak nincs frakciója, így a nevükben is szólnia kell.
Abban a stílusban, ahogy azt Gyurcsány szokta. Mindeddig alig érdekelt a Jobbik politizálása, vagy Vona Gábor politikai karaktere, de most azt kell írjam, hogy Isten mentse meg az országot egy olyan vezetőtől, aki a sarki kocsmákban, peremkerületi villamosmegállókban hallható stílust visz be a magyar Parlament falai közé. Amit ugye jobb időkben, Tisztelt Háznak neveztek. Elszomorító.
Különösen az, hogy Vona nem veszi észre, hogy ez a tolvajozás-szisztéma sehová sem vezetett 2014-ben sem. 2018-ban ugyanígy lesz. Nem Orbán Viktor, hanem Vona kezdheti vágni a centiket. Mert a következő választásnál „leszerelhet”. Azt ígérte ugyanis a híveinek, hogyha nem ő lesz a miniszterelnök 2018-ban, akkor visszalép a politikától. Esélye sem lesz másra, csak a lemondásra.
Ahogy a másik miniszterelnök-jelöltre, a szocialista Botka Lászlóra sem fogadnék. Olvasom az „új esély” címmel elmondott beszédét – hát, mit is mondjak. Mondanivalójában is közel áll Vonához, bár ugyanazokat a lózungokat, kicsit körülményesebben próbálta megfogalmazni. És mint a szocialisták az egész világon, máris osztogat. Ha ő kormányoz – mondja –, járni fog mindenkinek egy alapjuttatás. Dolgozni sem kell érte. A finnek is ezt tervezik. Ott ugyan egy kicsit több rá a keret, de már nálunk sem üres a kassza. Azért nem üres – hallhattuk Orbán Viktor évindítójából –, mert a magyar emberek teljesítenek, és az ország szép lassan, de megy előre. A nagy esélykeresők pedig stílusukkal együtt örülhetnek, ha bekerülnek újra a Parlamentbe.