Nagy idők
Az elmúlt napok ismét bebizonyították, hogy sok izgalmas korszak volt már a Földön, ám a legizgalmasabb bizonyosan az, amelyben most élünk.
Annyi minden történt, hogy már azt érzem, nem is lesz hely mindről megemlékezni.
Olvasom, hogy Fa Nándor 63 évesen, valami verseny ürügyén megkerülte a Földet, természetesen vitorláshajóval és egyedül. Olvasom a vele készült interjút, de isten igazából nem tudom, miért volt ez jó neki, s hogy nekünk, a honfitársainak miért jó, meg végképp nem értem, de nem számít.
Rövid közvélemény-kutatást végezve arra jutottam, hogy vannak, akik büszkék a teljesítményére. Milyen alapon, mikor semmi közük hozzá, nem tudom, de mer csak. A többség meg nem is tud róla. Így van ez rendjén. A média kicsit bizonyosan szomorú, hiszen így kevesebbet lehet kihozni a dologból, mintha eltűnt volna, mert akkor akár félévig is lehetett volna csócsálni a szenzációt, minden nap mást kérdezve róla. Még egy delfinekkel készített riport sem lett volna kizárható.
Ám nincs sok idő elmélkedni ezen, hiszen az évértékelők idejét éljük, a volt miniszterelnök után a jelenlegi is megtartotta a magáét. Nem hallottam és nem is olvastam, melyik mit mondott. Viszont a honi média rápörgött rendesen, istentelen sok cikk, elemzés, véleményközlés született. Mentális egészségemet óvandó ezekbe sem olvastam bele, ám belekezdtem egy nagy projektbe. Jövőre, ha sikerül megfelelőképpen elsajátítanom bizonyos rádzsajóga technikákat, meghallgatom mindkettőt. Ezt a magam részéről érzem akkora kihívásnak, mint amekkorának a Föld golyó körbevitorlázását érezhette Fa Nándor. Annak, hogy mindezt komolyan gondolom, első számú bizonyítéka, hogy ezt az írást fejen állva pötyögöm a gépbe.
Az izgalomnak azonban nincs vége soha. Kiderült, hogy a 4-es metró építése közben némi pénzecskét (alig 100 milliárdocskát), meglovasítottak. Azt, hogy ezen ki lepődik meg, nem tudom, de mindenesetre máris érdekes polémia látszik kialakulni a kérdés kapcsán. Bizonyos személyek hatalmas intellektuális energiákat mozgósítanak, hogy a nyilvánvaló főszereplőkön túl másokat is besározzanak.
Aztán volt még egy meglepetés is mostanában. Újra kell kezdeni a vörösiszappert. A bíróságok, melyekről nemrég derült ki, hogy hajlandók jogi eszközökkel akár a devizahiteles családokat is kifilézni, most bizonyos mértékig korrigáltak. Azt, hogy ez a korrekció vajon elegendő lesz-e arra, hogy egy veszélyes tevékenységgel milliárdokat szerző réteg legalább annyira megüsse a bokáját, mint egy, a bankok által jogi csűrcsavarokkal átvert család, még nem tudható, de legalább pár évig még ki sem zárható.
Nagy idők, nagy emberek. Itt élnek velünk, körülöttünk, ki hajózik, ki értékel, ki lop, ki megmagyaráz bármit és bármi mást is. Mi, a többiek pedig örömmel fekszünk és kelünk, mert láthatjuk, megérhetjük ezt a kort, részesei lehetünk ennek a szenzációkból konstruált világnak.