A várakozás és remény időszaka
Ránk férne már egy jobb világ! A „jóléti társadalom”, a „Wohlfahrtstaat” álma már a kiemelkedően gazdag Németországban is hosszú évek óta a múlté. Hol vannak már a Dunakanyarból, Budapestről és a Balaton mellől a német nyugdíjasokkal teli autóbuszok? Hol vannak a tele turistaparadicsomok Görögországban, vagy Tunéziában? Igaz, másutt nem csökkent a luxus, helyenként inkább nőtt. Dubai felhőkarcolóiba is jutnak vendégek, de nem a középosztályból.
Polarizálódott a világ. A gazdagok egy része sokkal gazdagabb lett, a szegények viszont a világ számos országában alig tudnak előbbre lépni, vagy éppen csúsznak le a lejtőn. A migránsok egy részére azt mondjuk, menekültek, s valóban van abból is milliónyi. Másokra azt mondjuk terrorista, s abból is úgy tűnik, akad Európába küldött néhány ezer.
De a többség egyszerűen szerencsétlen flótás, ki nem kevés kockázatot vállalva megpróbál átjutni egy gazdagabb világba, például Nyugat-Európába. Egy részük a tengerbe fullad, más részük partot ér, s némi reményt megtartva évekig menekülttáborokban tengeti életét. Beilleszkedésre kevés esélyük, Európa országai egyre keményebb feltételeket szabnak. Hol van már a két évvel ezelőtti „Wilkommenskultur”, a németországi mindenkit tárt karokkal várunk! A kontinens számos vezetője ráébredt a realitásra, de leggyakrabban maga a nép, mely számos helyen azóta új politikusokat választott.
Az USA választásán meglepetésre a látszólag kevésbé esélyes Trump szerezte meg az elnöki széket. Beiktatása még Karácsony előtt, tehát advent idején. No, nem akarom itt ünnepelni a botrányokkal teli választási kampány győztesét. Az viszont kétségtelen, hogy megszakadt a hosszan tartó clintoni vonal. Ez az óriási változás, akárcsak a Brexit, tehát Nagy-Britannia távozása az EU-ból, az olasz miniszterelnök bukásszerű lemondása és az európai jobbratolódás. Ez összességében a világ eddigi trendjeinek megtörését jelenheti, s valószínűsíti. Az egyre láthatóbban rosszul működő világ újrarendeződéséhez nyílott valami tér.
Számos sebből vérzik ma a világ és a világrend. Ha nem lesz valami átfogó átrendeződés, kétséges, hogy akár száz évet is megér a Föld és lakossága valami hatalmas világkatasztrófa nélkül.
Most kissé újjáéledhet a remény, s érezhető a várakozás. És ezt ne egy karizmatikus politikustól várjuk, Trump bármilyen profin építette fel saját birodalmát és dollár százmilliárdjait, karizmatikus politikusként aligha fog működni. De kétségtelen, új helyzetet teremtett a világ leggazdagabb és még mindig legerősebb államában, annak összes kihatásával. Az európai tömegmozgalmak, politikai áthangsúlyozódások ugyancsak feszítő erőt jelenthetnek.
Magyarország eddigi szokatlan és deviáns politikája most mintaértékűvé válhat, s az eddigi feketebárány-szerepből valami követendő vezérürü funkcióba is kerülhetünk.
Apró, sőt számunkra nem kis jó hír, hogy az év eleji adó és bérszabályozások idehaza érezhetően javítani fogják milliók helyzetét. Ez csepp a tengerben a világ egészében, de mégis javuló esély az itt élőknek.
Advent a várakozás és remény időszaka, s a befelé fordulásé. Ösvény lelkünk mélyéhez, családunk és emberi környezetünk megéléséhez, akár megújításához.
Ha nemcsak a csillogást látjuk, de a fényt is megleljük belső útjainkon, mélységeket érhetünk el önmagunkban és másokban is.