Rendszerváltás
Mielőtt bárki elmenekülne, leszögezem, ez az írás a címadás ellenére nem az 1990-ben félresikerült nemzeti próbálkozásról szól, hanem egy sokkal vidámabb, személyes történetről.
Ez a történet immár lassan öt éve tart. Akik most olvasnak, lehet, hosszabb ideje már részesei a történetnek. 252 blogot írtam apró linuxos gépemen, jó volt, még most is működik, ám úgy éreztem, eljött az ideje a cserének.
Mostantól teljesen behódoltam a Windows-birodalomnak. Ez reményeim szerint nem okoz majd minőségi romlást, bár sajnos valószínűleg javulást sem.
Ennyit hát a változó rendszerekről, melyek csupán keretet adnak, a témát, annak kibontását minden esetben nekem kell prezentálnom, így van ez jól.
A téma pedig ma már nem az utcán, sokkal inkább a virtuális térben hever. Az ember böngészi a különböző oldalakat, beleolvas ebbe abba, és aztán, ír valamit. Reményei szerint persze mindig valami fontosat, egyedit, ám a valóság az, hogy általában semmi érdekeset nem sikerül előcsalogatni a billentyűzetből.
Talán azért, mert miközben látszólag végtelen a továbbgondolható, kibontható vagy éppen cáfolható információ, aközben tulajdonképpen önmagában forgó semmiségek tömege az egész.
A politika például olyan szinten válik érdektelenné, hogy kérdéses, lesz-e 25%-nyi ember, aki 2018-ban elmegy szavazni.
Legújabb vicc, hogy állítólag a kormányfő tehet arról, hogy megcsúszott egy metrószerelvény. Persze mindenről ő tehet (sok mindenről valóban ő), de ilyen alapon az összes közlekedési balesetet is a nyakába lehetne varrni.
A felvetés mutatja, hogy MSZP teljesen feleslegesen szabadult meg a régi nagy öregektől, hiszen így a komcsik jelzőt nem sikerült lerúgni magukról, ám a profizmust eltávolították a pártból.
Vona Gábor meg kitalálta, hogy középre pozícionál, azt felejtette csak el, hogy az ő hívei jobbról vannak, és ők ott is maradnak, mehet középre nélkülük.
Csoda-e, ha a kormányzó pártban néhányan azt gondolják, mindent lehet?
Persze a sztárok sem pihennek, hol összevesznek, hol kibékülnek, félrelépnek, nem lépnek félre, szóval csupa izgalom az életük, de ennél több nem írható le róluk.
Még szerencse, hogy a kutatások nem állnak le, nap, mint nap fény derül a szódabikarbóna egy újabb szenzációs hatására. A füves emberek sem lustálkodnak, hiszen nem múlik el nap, hogy valamelyik hétköznapi ételről, fűszerről ki ne derülne valami lenyűgöző gyógyhatás. Lassan odáig jutunk, hogy minden jó mindenre és minden másra is.
Természetesen a történelem iránt érdeklődők sem maradnak hírek nélkül, minden nap újabb és újabb leletek kerülnek elő, hogy bizonyítsák vagy cáfolják az "ezt", vagy éppen az "azt".
Persze így van ez jól, mindenkinek megjár a számára legmegfelelőbb információ, ha én ezzel nem tudok mit kezdeni, az legyen az én bajom.
Lecsapott rám is a kék halál, úgy kell nekem. Ti, kedves olvasóim persze nem ezt érdemelnétek, de Redmondban ezt most így gondolták a ctrl+alt+delete legyen veletek, s ha lehet, velem is.