Alkalmatlan
Az, hogy ki, mire alkalmatlan, azt nem a képességei, hanem a tettei fogják megmutatni. Oly könnyedén jelentjük ki akár saját alkalmatlanságunk is, hát még azt, ha valaki mást tartunk alkalmatlannak.
Viszont vannak feladatok, ahol hamar válik egyértelművé, hogy csak "bekkel" az illető, és hozzá nem értéséről tesz úgy tanúbizonyságot, hogy észre sem veszi alkalmatlanságát.
Most viszont nézzük meg azt, hogy vajon mire lehet valaki alkalmatlan? Bármire, röviden, tömören, és velősen.
Elég annyit tennie, hogy nem érti azt, amit egyébként csinálnia kéne, és olyat csinál, amit nem kéne. A gond akkor kezdődik, ha olyan feladattal van megbízva, hol részrehajlás nélkül kellene ténykedni, ehelyett pont részrehajlásáról biztosít mindenkit. Óhatatlanul olyat szítva, mit a neki feladatot adó nem is akart.
Az alkalmatlan felelőssége sosem egyéni, mert nem mellesleg felelősség terheli azt is, aki az alkalmatlant hagyja alkalmatlankodni. Alkalmat sem kellett volna kapnia, de kapott, valami oknál fogva. Ezen okok mindig homályosabbak, mint egy halszemű perspektíva, de a ma világa nem az alkalmasságról szól, hanem a sógor-koma-jóbarátról.
A dolog nagy kérdése mindig az fog maradni, hogy az alkalmatlan lőréje mennyire "fogyasztható", no meg az, hogy mire alkalmatlanok azok is, aki fogyasztani szeretnék.
Alkalmatlan lehet annyi minden, időpont, mikor már alkalmatlan tenni, betoppanni, szólni, alkalmatlan a hely, hová késtünk, meg sem hívtak, és el sem fogadtak. Az, aki ezt felismeri, onnan, és akkor távozik, önmagát értékelve, és alkalmatlannak gondolva azt, aki valójában az.
A valódi alkalmatlanságot pedig az idő fogja igazolni, és bármennyire hihetetlen a sokak által utált statisztika, mi sokkal könyörtelenebb, mint bármilyen alkalmassági vizsga.