Isten szól hozzánk
Ilyenkor, amikor Karácsony közeleg, valahogy mintha közelebb éreznénk magunkat Istenhez.
Lehet, hogy a sötétség, amiből ilyenkor van a legtöbb, okozza azt, hogy vágyunk a világosságra?
Vagy ilyenkor vagyunk legközelebb önmagunkhoz, és ott érezzük az Istent?
De lehet, a szeretet ünnepére várva kerülünk egy olyan hangulatba, ami mögött mást is érzünk.
Isten mindig itt van velünk. Akkor is, amikor még a sötét uralkodik, és akkor is, amikor már megszületik a fény. Itt van körülöttünk, mellettünk, fogja kezünket, és vigyáz ránk. Isten itt van bennünk. Legbelül. Kivétel nélkül mindnyájunkban! Mindenkiben ott van a maga Istene.
Ott van bennünk, jelen van a mindennapjainkban. Nem csak jelen van, de szól is hozzánk. Ha figyelünk, meghallhatjuk a hangját is.
Ő szól hozzánk az erdő fáiból, a mezők füveiből, a madarak dalából.
Ő szól hozzánk a tenger morajából, a szélsuhogásból, a csillagok járásából.
Ő szól hozzánk a déli harangszóban, az esti csendben, az esőcseppek koppanásában.
Ő szól hozzánk a nagy hegyek által, a tájat átszelő folyók által, ő üzen a hajnali napsugárral.
Ő szól hozzánk az ősök bölcsességeiből, a fényből, és a sötétségből.
Ő szól hozzánk, amikor megszületünk, amikor éljük az életünk, és az idők végezetével is ő szól majd hozzánk.
A mi dolgunk csak az, hogy meghalljuk szavát.
