Adventi, politikai mozgások
Vasárnap egész Európa két eseményre figyelt: az osztrák elnökválasztásra és az olasz népszavazásra. Az osztrákoknál először választottak olyan elnököt, aki nem szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata. Egy valamikori, zöld párti lett a szövetségi elnök, a holland gyökerekkel rendelkező Van der Bellen. A nyugati, balliberális politika és média ünnepelt. Nagy kő esett le a szívükről, ahogy a német alkancellár, Sigmar Gabriel megfogalmazta.
Hofer szabadságpárti jelölt vereségén sokáig nem örvendezhettek, mert mindent elrontott a néhány órával későbbi hír: az olaszok nemmel szavaztak Renzi kormányfő alkotmányreform-javaslataira.
Renzi pedig azonnal le is mondott. Kicsit elcsuklott a hangja, de tartotta magát ahhoz a butasághoz, amivel a népszavazás előtt megfenyegette a nemmel szavazókat. Hogy lemond. Ő nem választással, hanem egy belső puccsal került hatalomra. Az olaszok nem is szerették. Semmit nem csinált, csak ígérgette a gazdasági reformokat, és mindig egyetértett Merkellel.
Az olasz gazdaság nincs könnyű helyzetben. Ha az olasz euró becsődöl, annak súlyos következményei lesznek az euróval fizető többi országra is. Most, hogy nincs gyakorlatilag Nagy-Britannia, az olaszok a harmadik legfontosabb EU-s országgá léptek elő. Ha ott baj van – márpedig nagy baj van –, akkor az nem lenne mérhető a görög válsághoz.
Az osztrák elnökválasztás nekünk sok változást nem hoz – legfeljebb annyit, hogy még várni kell az osztrák-magyar kapcsolatok normalizálódására. Van der Bellen ezt nem fogja elősegíteni, mert egy szemmel láthatóan gyenge politikus. Erősebb jogosítványai vannak a magyar elnöknél, de közvetlen beleszólása a napi eseményekbe neki sincs. Renzi pedig kifejezetten barátságtalan volt velünk, magyarokkal, így nem csak az olaszoknak, nekünk sem fog hiányozni.
Vasárnap egész Európa két eseményre figyelt: az osztrák elnökválasztásra és az olasz népszavazásra. Az osztrákoknál először választottak olyan elnököt, aki nem szociáldemokrata vagy kereszténydemokrata. Egy valamikori, zöld párti lett a szövetségi elnök, a holland gyökerekkel rendelkező Van der Bellen. A nyugati, balliberális politika és média ünnepelt. Nagy kő esett le a szívükről, ahogy a német alkancellár, Sigmar Gabriel megfogalmazta.
A két választás miatt kevesebb figyelmet kapott az, hogy a Brexit, a brit kiválás kérdése éppen az angol legfőbb bírák előtt van. Dönteni fognak a napokban arról, hogy hogyan is menjen a kiválás, vagy menjen-e egyáltalán, hogy kell-e hozzá parlamenti döntés. Egy biztos: olyan egyszerű ez a folyamat nem lesz, mint ahogy azt például Junckerék sürgetik. Ez ellenben jó nekünk, addig sem gyengíti a kilépés a magyar gazdaságot.
Téma volt a héten a menekültügy is. Ismét felháborította a németeket a média viselkedése. Történt, hogy a Dreisam folyóba fojtottak és megerőszakoltak egy freiburgi, tizenkilenc éves orvostanhallgató lányt. A rendőrség el is fogta a tettest. Ezt a tényt – hogy ki ő – a német ARD, az első csatorna nem merte bemondani. Mert a gyilkos egy tizenhét éves afgán menekült volt. Ez egy helyi és nem országos téma – indokolták az indokolhatatlant.
Hogy a merkeli menekültpolitikát erősen támadó, és egyre népszerűbb AfD-párt a meggyilkolt medikusnőt a Willkommenskultúr áldozatának nevezi, azon nem lehet csodálkozni. Bármennyire is igyekeznek elmosni, Németországban erősödik a félelem és az ellenérzés a menekültekkel szemben. Sajnálatos, hogy egyre több ok is van erre.