Hovanézz
Gyerekkorunkban sokszor halljuk a figyelmeztetést: „nézz a lábad elé, mert hasra esel!" Igen, amikor az ember mozgásban van, nem árt, ha maga elé néz, hogy lássa, mi vár rá.
Az élet útján haladva is jó, ha előrelátunk. Azt gondolom, itt nem az a fontos, hogy túlságosan messzire nézzünk, inkább az, hogy a cél benne legyen a látókörünkben. Mert igazi cél nélkül csak bolyongunk az útvesztőkben.
Sokszor előfordulnak olyan esetek is, amikor más irányokba kell nézni. Autóvezetés közben például az is fontos, hogy nézzünk néha hátra. Így észrevesszük, ha valaki utolér bennünket, vagy éppen előzni kíván. Az életben is néha hátra kell nézni. Itt nem mások, hanem magunk miatt. Néha vissza kell nézni, hogy észrevegyünk valami hibát, tanítást, ami mellett elsuhantunk anélkül, hogy megoldottuk volna. Ha visszanézve észrevesszük, akkor remélhetőleg nem fog ismét szembejönni. Megéri visszanézni.
Néha oldalt is kell nézni, hogy meglássuk, ki van mellettünk. Alapjában véve sejtjük, de ha megnézzük, akkor biztosak leszünk benne. Az is lehet, hogy meglepődünk, milyen sokan vannak mellettünk. Ha pedig kevesebben állnak ott, mint reméltük, akkor el kell gondolkodni azon, hogy miért van így. Jó tudni, ki áll mellettünk.
Az életben az is nagyon fontos, hogy néha nézzünk magunkba. Lehet, hogy az egyik legfontosabb. Ha magunkba nézünk, meglátjuk önmagunkat, hibáinkat, erényeinket, álmainkat, vágyainkat. Amikor magunkba nézünk, sokkal inkább rájövünk, mit kell tennünk, merre kell lépnünk, és azt is meglátjuk, hogy pillanatnyilag hol állunk.
A befelé nézéshez nem kell szemüveg, csak te kellesz hozzá, és egy kis minőségi idő, amit önmagaddal töltesz el. Nem kell hozzá fény sem, mert a fény ott van belül. Belső fényednél látod önmagad. A külvilág sem kell hozzá. Teljesen mindegy, hogy hol vagy, ki van körülötted, mit csinálsz éppen. Csak fordulj önmagad felé, és figyelj befelé. Látni fogod azt, aki igazából vagy.
Te hova nézel?