Amerikai anziksz
A Bajor Királysághoz tartozó pfalzi faluban, Kallstadtban, 1885 egyik hajnalán a konyhaasztalra tette a 16 éves Friedrich Trump a búcsúlevelét, és elhagyta a szülői házat. Meg sem állt Amerikáig, ahol tehetségével, német szorgalmával nagy vagyont szerzett. Majd visszatért falujába, hogy elvegye a szomszéd kislányt, akivel később New Yorkban telepedett le. Kallstadtban, ebben a kis faluban különleges „vállalkozói levegő” lehetett. Ugyaninnen származik a világhírű Henry Heinz ketchup-milliárdos apja is, akinek anyja született Trump volt. Fridrich Trump korán meghalt.
Talpraesett felesége és Fred fia vitték tovább az akkor már tekintélyes építőipari céget. Ez az ifjabb Frederick Trump – Donald Trump apja – 94 éves koráig, haláláig vezette a vállalkozást. Később már együtt a negyedik gyermekeként született Donalddal, a leendő USA-elnökkel. Fred papa erőskezű vezető, de szolid életű ember volt. Donald fia örökölte a családi tehetséget. Ő már a legjobb iskolákba járt, kiváló sportoló, közgazdaságtanból diplomázik. Egyetemista korában kap az apjától kétmillió dollárt, hogy próbálgassa erejét. Ebből házakat vesz, felújít, elad és gazdagszik. Nem véletlen, hogy apja őt veszi be társként a vállalkozásba. Szorosan együtt dolgozva tették az USA egyik legnagyobb cégévé a Trump-birodalmat. 2017. január 20-án pedig Donald Trump a vállalkozói sikereit megkoronázva, hivatalba lép majd, mint az USA 45. elnöke.
Csak azért írtam a Trump-gyökerekről, hogy látható legyen az az óriási ellentét, ahogy a kiugró tehetségű Trump család, benne Donald Trump a nyugati és a magyar liberális médiában megjelenik. Tehetségtelen, össze-vissza beszélő bolondként ábrázolják, akitől félni kell. Mert aki nem azt fújja mint ők, attól a balliberálisok szerint félni kell. Félni Orbán Viktortól, a Fidesztől – most éppen Donald Trumptól reszketnek. („Félnek az emberek” – hallom azóta, hogy a Fidesz 1998-ban kormányra került. Hogy 2002-ben és 2006-ben is minden félelem nélkül leszavazták a Fideszt ezek a „félő emberek”, az mintha meg sem történt volna.)
Ugyanez a sajtó felpumpálta a színtiszta karrierista Hillary Clintont, és elhitették a világgal, hogy csak ő lehet az USA elnöke. Egész éjjel követtem a választásokat. Vele azt is, ahogy kezdtek az amerikai és a német média emberei óráról órára olyan képet vágni, mint akik beleléptek valamibe. A nagymenők a demokraták főhadiszállásán gyülekeztek, hogy majd koccinthassanak Clinton győzelmére. Ahogy hajnalodott, szépen kezdtek onnan elsomfordálni...
Donald Trump győzelmében magam sem hittem. Csak a Magyarországot megbélyegző Clinton-Obama vonal eltűnéséért drukkoltam. Trump megszégyenítő vereséget mért rájuk. Vele az egész – magukat is félrevezető – balliberális médiára. Remélem, hogy a tehetséges menedzser Trump kiváló országvezető is lesz. Hogy az első bajor-pfalzi gyökerekkel bíró USA elnök – Kallstadt falucska büszkeségére – nemcsak az USA-nak, hanem az egész világnak is békét és nyugalmat hoz.