Őszi levél dala
Tavasszal üde zöldnek születtem.
Nyárra már sötétzöld lettem.
Levél-életem egy nagy fa lombjában éltem.
Mígnem egyszer a földre leértem.
Addigra már piros ruhában pompáztam,
Társaim is színt váltottak, ki barna lett, ki sárga.
Nem haltam meg, a földön továbbra is vígan élek,
csak már nem lomb, hanem avar vagyok éppen.
Attól, hogy én színt váltok és kiszáradok,
Attól én még ugyanúgy egy levél vagyok.
Téli csapadékkal majd beivódok a földbe,
a fa gyökerén át visszaosonok egy tölgybe.
S tavasztól ismét üde zöld lomb leszek,
míg egyszer ismét le nem ereszkedek.
Lent is, fent is, levél vagyok,
csak mindenhol mást alkotok.
Amikor kell, visszatérek,
így működik a természet.
