A csúf, a rossz és a jó
Sajnos most sem sikerült. 56-nak, úgy látszik, ez a sorsa, valószínűleg azért, mert túl közel van időben. Igazából az sem jó, ha az ötvenedik évfordulón rendőrök lövik, verik az embereket, mint ahogyan az sem jó, ha a hatvanadikon civilek verik egymást. Ez így egyben csúfság. Persze mit is várhatunk egy olyan országban, ahol az 56-os eseményekben és az azt követő megtorlásokban igen csak kétes szerepet játszó Horn Gyula "szabadon" választott miniszterelnök lehetett?
Mit várhatunk akkor, ha Havas Szófia MSZP-s politikus nyilatkozik az orosz tv-nek nem éppen szépeket 56-ról? Gondolhatjuk-e azt, hogy ő az egyetlen, hogy az utódpártokban, MSZP, DK mások nem osztják a nézeteit? Szerintem ilyet gondolni naivság lenne.
Persze nem lenne a csúfság igazi, ha a nagy provokátor, a valláskutató és avatott előbőrszakértő nem nyilvánulna meg kicsit a maga módján.
– mondja. Nem úgy, mint neki, akinek mindenről van fingja, mondjuk mása nem nagyon. Leírhatjuk tehát, hogy Tóta W. fingos, és ez számára sajnos az ő logikáját ismerve dicséret. Nekünk azonban, akik a fingon túl is hiszünk dolgokban, az egész egy nagy csúfság.
Jöjjön hát a rossz! Önmagában az a tény, hogy az állampárt központi lapja befejezte tevékenységét, még éppen nem lenne rossz. Az ahogyan, azonban már sokkal inkább az, mivel erről a hogyanról nem tudunk semmit. Azt tudnunk kell, hogy a világ a nyomtatott politikai napilapokat meghaladta. A tájékozódás napi csatornája azok részére, akik a Népszabadságnak vagy más hasonlóan országos terjesztésű napilapoknak az olvasói, áthelyeződött az internetre. Ezen nem változtat a felháborodás, az élet manapság ilyen mifelénk.
Az ellenben mindenképpen rossz, hogy soha senki nem fogja megtudni, hogyan volt. A sajtószabadságért tüntetők szerint a kormány intézte el a Népszabadságot, mások szerint meg a piac. Ez pedig rossz, mert mindenkiben rossz érzések maradnak.
Túl vagyunk a nehezén, következhet a jó. Rövidülnek a nappalok. Ez azért jó, mert jelzi, hogy örökölt égi helyi érdekeltségű járművünk folytatja rendületlenül menetrendszerinti útját, nem törődve a fedélzetén helytelenkedő utasokkal.
Abszolút semleges módon elrepít mindenkit fajra, nemre és pénztárcára való tekintet nélkül a karácsonyba, aztán az újévbe, hogy végül némi cidrizés és hólapátolás után ott találjuk magunkat ismét a tavaszban. A tavaszban, ahol a márciusi ifjakra emlékezvén talán elkerülhetjük a fenti szellemi nagyságok bicskanyitogató eszmefuttatásait.
A tavasz mindenkié, a szerelmeseké, a forradalmároké, a langy szellőkre vágyóké, a primőrtermelőké és persze a nagyon független újságíróké is, akik akár azt is kideríthetik, hogy a tavasz nem több kormánypropagandánál, és amúgy is, többségi tulajdont szerzett benne Mészáros Lőrinc.
Szerencsére itt van nekünk az EU, ők majd szabályozzák szépen, pontosan, hogy miként tavaszodjon, melyik virág mikor nyíljon, és ezt, tulajdon ide vagy oda, a Lőrincnek is be kell tartania. Aki azt mondja, ez nem jó, az koccintson Havas elvtársnővel november 4-én, vagy szagolgasson Tóta W-t.