Őszi fények

Ősz van. Nyugalom. A természet aludni készül. Előtte ünneplőbe öltöznek a fák. A piros ezernyi árnyalatában pompázó ruháikat táncba hívja az őszi szél, majd szőnyeggé alakul.

Behunyt szemmel belenézek a lágy, őszi napkorongba. Csukott szemeimen keresztül is látom a fényt.

Angyalok táncolnak, aranyló sugarakkal játszanak. Embereket is látok. Boldogságtól fénylik a tekintetük. Majd fénnyé válik minden.

A temetőkben ilyenkor mécsesek apró lángjai mutatják a fény csodáját. A ház körül töklámpások fénylenek. Idegen a szokás, de belopta magát…

Még mindig csukott szemeimen keresztül bámulom a fényt. Lassan beszökik ereimbe. Szívem, testem is megtelik fénnyel. Érzem a lüktetését. Feltölt, és erőt ad. Egyszer majd fénnyé válok én is.

Kinyitom a szemem, és így is meglesem az őszi fényt. Ott lapul fűben, fában, és csodákat mutat nekem.

Imádom az őszi fényeket. A télieket is. Meg a tavasziakat. A nyáriakat meg különösen. Meg úgy általában, mindenféle fényt. Mert valahol mind ott vagyunk benne. Keressétek magatokat ti is.