Együtt, egyedül
Ha nagy a szükség, közel a segítség, tartja a mondás és most magam is igazolhatom, hogy néha valóban így van. Töprengtem, miről kellene ezen a héten írnom, amikor olvasom, hogy az Együtt 2018-ban egyedül indul a választásokon. Az Együtt egyedül, ez így nagyon jól hangzik, egyfajta majdnem paradoxon.
Azért csak majdnem, mert egy politikai szereplőről szól és náluk – tudjuk – semmi nem az, aminek látszik. Itt nagyjából abba is hagyhatnám, nincs itt semmi látnivaló, mindenki menjen a dolgára. Igen, sajnos így van és ez nagy baj. Ebben a kis hazában egy kvázi semmire nem jó ellenzék van, és láthatóan valami jobbra igény sincs.
Nincs igény, mert ha volna, akkor már régen látható lenne az az erő, amely ha megverni nem is tudja, de legalább némi munkára fogja a jelenlegieket. Ám igény híján senki nem jelentkezik erre a nem éppen könnyű munkára.
Az LMP példája mutatja, hogy a politika nem lehet más, nincsenek alternatív megoldások, mindent a szokott módon kellene csinálni, csak kicsit jobban.
Igen ám, de ki csinálja jobban? Az MSZP már soha nem fogja megtalálni Kovács bácsi utódját, se ötlet, se következetesség, se kitartás, ami van, az a nyúlós, ragadós, lemoshatatlan múlt. A DK hazudós, bevallós, majd újra hazudós Ferivel, csak a zsigeri Orbán-gyűlölőket, és a félnótásokat tudja megszólítani. Az Együtt meg egyedül van, mint az ujjam, és egyedül nem megy. A Jobbik megpróbálta, de nem lehet a szélsőjobbról középre húzódni úgy, hogy közben megtartjuk a régieket, láthatóan ezt nem lehet.
Valódi igény hiányában mindenki azon dolgozik, hogy tartsa a pozíciókat, lehetőleg ne veszítsen parlamenti helyeket, támogatást, ennyi nekik bőven elég.
Miként láthatóan elég az országnak is. Amíg kivénhedt néhai ballib igazodási pontokat kérdeznek meg újra és újra bizonyos TV-stúdiók, addig ne várjon senki semmit, és láthatjuk, nem is vár.
Pedig a verseny halála, a nem verseny. Ha egy futót minduntalan sánták ellen indítanak, akkor ellustul, lelassul, és először körökkel veri őket, aztán végül csak bekocog előttük. A visszaesés borítékolható.
Most ez történik, igazi ellenfél nélkül a kormánypártok lazítgatnak, márpedig az ilyesmi nem vezet jóra, közjóra meg semmiképp.
Ám a langyos pocsolyában mindenki szépen eldagonyázgat. A nép, az istenadta megelégszik néhány szaftos facebook-megosztással, elmond pár Mészáros Lőrincet és kb. ennyi. Az eb ugat, a karaván halad.
Akik pedig még fiatalok és ambiciózusak, azok elmennek kicsit nyugatabbra, hogy ott kamatoztassák más nemzetek hasznára itthon érlelt elégedetlenségüket.
Most így a végére kellene valami következtetés, konklúzió, valami okosság, de nincsen, a semmiről nincs mire következtetni. Ez pontosan látszik a különböző politikai műsorokon is. Mindenki mondja a saját mantráját, elég lenne minden műsort csak egyszer felvenni. aztán csak pörgetni kellene, mint az imamalmot. A helyzetek változnak, ám a szereplők mindig ugyanazt a leckét mondják fel. Az ezerfejű Cézár hüvelykujja felfelé mutat, a műsor rendben van. Különben is, a lányok vetkőztek a villában, és valaki remekül Shakirázta a fenekét a konkurens csatornán, ennyi bőven elég.
Ja, és a migránsok menjenek a fenébe.