Észbontási engedély
Valami nem stimmel. Ki adott engedélyt az ész bontására? Alapban nem repesek a "varázsdobozért", de ez nem azt jelenti, hogy ez mindig így volt. A tartalom korát felváltotta a csomagolás, ez lett az ok, amiért a doboz már nincs használatban. Elgondolkoztató, hogy mit is néznek benne az emberek, de ez alapján az is elgondolkoztató, hogy milyen emberek nézik az elgondolkoztatónak messze nem mondható műsorokat. Mielőtt valaki kerékbe tör, persze nem mindenhol, és nem minden műsor, de a százalék elenyésző.
Azon viszont már inkább érdemes elgondolkozni, hogy egy agyi bontást végző műsor nyomán hallott beszélgetés döbbentett rá, hogy van, aki nem nevetett rajta, mert épp a megkérdezettekkel értett egyet. Jajjmamám...
De nézzük csak, mi is a gondom. Reggeli műsorok, miknek tartalma inkább egy felvágotthoz hasonlatos, és nem magazinhoz, elvétve fűszerezve valami érdemessel. Litty-lotty sorozatok, hírek, litty-lotty, hírek, valami, lotty, aztán egy kis litty megint.
Híradó. Kedvencem (sosem volt). Megölte, felrobbantotta, sikkasztotta, elütötte, eloltotta, bevallotta, kiengedte, elég...
Csak ez van, bakikkal, szóban is, és írásban is. A világban mindig történtek szörnyűségek, de ugyanebben a világban mindig történtek, és történnek jó dolgok is. Most is, de elvétve lehet valami jót látni. Mondjuk felavatták Pompom szobrát.
Az emberek pedig azt nézik, mennyi minden szörnyű a világban, mert jujjj, és hujjj, borzongani jó, de ennyit. A még dühítő számomra, hogy ennyi rossz hír láttán nem örül neki annak, hogy él, hogy van hol aludnia, van családja, van munkája. Nem hiszem, hogy nem lenne igény a jóra, a jó hírre, csak hát a jó hír lassan húzza fel azt, amit a rossz hír nyúlcipőnek néz.
Van még pár dolog, ami kaktuszként szúrja a szemem, de egy tövis nagyon fáj. Ha azt látom, hogy valaki úgy nyilatkozik, vezet műsort, szerepel és énekel, ha zsebre van téve a keze. Fázik? A nagyképűség, a "kivagyokhaénnem", a lenézés. Szerepel, ott, amit ő kristályvizű tónak gondol, ami egyébként egy pocsolya, és épp malackodik benne csupán. Az emberek nem hülyék, de hülyévé lehet tenni, és változtatni őket, ilyen viselkedéssel is. Egyben szégyene az adónak, és a vevőnek is. A dobozban, és előtte is bontják az észt már rendesen. Miért hallom egyre több embertől, hogy nem nézi, nem hallgatja, és már nem olvassa? Mert egyre több embernek lett elege, a rémből, az álból, és a manipuláltból.
Nem kell mindent elhinni, főleg nem elsőre, lehet utánajárni, amolyan egyéni oknyomozással. Zárszóként viszont megemlítem azt a keveset is, akit érdemes nézni, hallgatni, és olvasni. Rá kell jönni arra, hogy az igazi szűrő mi magunk vagyunk, és nem a sokak által ajánlott médiafilter.