A negyedik nap
Csend volt, és nyugalom. A völgyben enyhe szellő suhant végig, nyomában a fűszálak táncra keltek. A távoli erdő levelei csillogtak a fényben. A növények nagyokat kortyoltak a nemrég lehullott esőcseppekből. Magukba szívták a nedűt, és még zöldebbek lettek, mint előtte.
A csendet csak a hegyről csordogáló patak törte meg. A patak partján ült a Teremtő, és gyönyörködött a tájban. Tökéleteset teremtett.
Szeme végigsiklott az erdőn, a mezőn, majd hosszasan elnézegette az égen úszó felhőket. A patak a távolban kiszélesedett, majd egy tóba torkollott, melynek zöldeskék vize enyhe hullámokat vetett.
Elégedettség ült ki az arcára. Élvezte ezt a békét, és nyugalmat. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy ez maga a tökély, és itt most megáll…
Aztán kicsit sok volt a némaság, és a mozdulatlanság. Úgy érezte, hogy hiányzik valami mozgás a tájból, valami a lombok közül, és a víz is kicsit üres.
Aztán ötletei támadtak, mi kellene még… Egyre több ötlet tódult az agyába. Hanyatt feküdt, és próbált rendet tenni a gondolatai között. Aztán rájött, hogy annyi mindent kigondolt, hogy ezek nem férnek mind bele a negyedik napba. Egyébként is már éppen esteledett.
Ekkor támadt egy újabb csodálatos ötlete. Ma megtervezte a teremtenivalókat, és feljegyzi valahová, nehogy valami kimaradjon.
Feküdt a fűben, sötétre festette az égboltot, majd elkezdett jegyzetelni. Fel az égboltra. A sötét háttérre fénylő pöttyökből jeleket rajzolt. És minden további dolgot, eseményt, történést gondosan felírt… Amikor mindent feljegyzett, az egész művét megkoronázta egy ezüstösen ragyogó Holddal, és egy aranylóan tündöklő Nappal.
Írása ma is ott látható a csillagos égbolton. Mindenki megcsodálhatja. Varázslatos. Ha érted a csillagok nyelvét, el is tudod olvasni…
Ez történt a negyedik napon.