A beszéd
Mindennek eljön az ideje. Ennek is eljött. Aki manapság annyira elvetemült, hogy közéleti oldalakat olvas a neten, annak szembesülnie kellett azzal, hogy ahelyett, hogy megtudhatta volna, ki villantott gyönyörű cicit a héten, inkább azt tudta meg, hogy most volt az őszödi beszéd nyilvánosságra kerülésének tizedik évfordulója.
Magam is az elvetemültek közé tartozom, sőt még elvetemültebb vagyok, hiszen az idén már írtam erről. Ám most eljött az ideje, hogy megírjam a magam füredi beszédét.
Annyi minden elhangzott az apropóul szolgáló beszédről az utóbbi napokban, hogy mindjárt tehetünk egy megállapítást: Az, hogy ki miként vélekedik róla, annak szinte semmi köze sincs az intellektuális képességekhez, vagy a képzettséghez. Ez az igazságbeszédnek nevezett valami olyan igazodási pont lett, melyhez láthatólag csak politikailag lehet viszonyulni.
Ez persze önmagában nem egy nagy dolog, hiszen nehéz lenne egy politikai beszédhez irodalmilag, vagy éppen természettudományilag viszonyulni, még közgazdaság-tudományilag sem könnyű, pedig ahhoz azért lehetne némi köze. Szóval mindenki elmondta a maga mantráját, mely nagyjából az eddigi politikai megnyilvánulásaiból kikövetkeztethető volt.
Ezért gondoltam úgy, hogy meg kellene mondani végre az igazat a beszéddel kapcsolatban. Nézzük az alapvetést, ami belerögzült a köztudatba, és ami miatt aki utálja, az utálja.
Hazudtunk reggel és este..., folyamatosan végig hazudtuk az utolsó másfél évet.
A nemjóját, mondhatnák, ha nem tudnánk, hogy a kutatások azt mutatják, hogy egy átlagember úgy 100 és 200 közötti számban hazudik naponta. Persze ennek a java pitiáner kis füllentés, nem pedig választásokat befolyásoló hazugságfolyam, ám a lényegét tekintve nincs különbség. A lényeg az, hogy az ember már igen kis korban elsajátítja a más emberek megtévesztésének művészetét. Tehát az embert az evolúció, bizonyosan jó okkal, hazugnak alakította. Ez, ha belegondolunk, akárcsak az álcázó színezetet használó állatokra, egyáltalán nem idegen a természettől.
Valamiért azonban kialakult az igazmondásnak egy mítosza, melynek ugyan a félkegyelműeken kívül senki nem próbál maradéktalanul megfelelni, ám elvárni szinte mindenki elvárja a másiktól, miközben pontosan tudja valahol a lelke mélyén, hogy ez nem lehetséges.
Miként lenne hát lehetséges, hogy egy alapjában hazug rendszer, a demokrácia felkent papja, a politikus ne hazudjon? Igazából sehogyan, mert vannak dolgok, amiket egyszerűen nem lehet maradéktalanul, őszintén nyilvánosságra hozni. Innentől aztán mindenkinek a fantáziájára van bízva, hogy hol húzza meg ezt a határt.
Az őszödi beszéd azért váltott ki ekkora felháborodást, mert egy olyan dolog vált nyilvánvalóvá általa, aminek amúgy mindenki tudatában kellett volna, hogy legyen, ám valamiért mégsem tudta.
Itt térjünk vissza arra a mondatomra, miszerint a demokrácia alapjában véve hazug rendszer. Ez azért lehet igaz, mert a demokrácia sajnos, egy, nem létezik, kettő, ha létezne, egyáltalán nem lenne működőképes. Aki ezt nem hiszi, gondolja végig az összes működő vállalkozás felépítését. Mind hierarchikus. Sőt még a demokrácia intézményei is hierarchikus felépítésűek. Képzeljenek el egy demokratikusan működő autógyárat.
Nos, a demokrácia ettől a leghazugabb, mert az autógyárban senki nem hirdeti, hogy a munkásnak beleszólása van a dolgokba, főleg nem a magasabb szintű dolgokba, ám a demokrácia úgy tesz, mintha lenne. Ebből adódik, hogy ha valaki, egy hazug rendszer hierarchiájának élére kíván lépni, azt csak hazugságok árán teheti meg. Ezt tudhatta meg a nép, az istenadta tíz éve, és nem tetszett neki. Persze a valóság attól, hogy sok embernek nem tetszik, még nem változik.
Ezzel elérkeztünk a kollektív bölcsességhez, mely bár lehet, létezik, ám létezését semmiképpen nem szavazás útján érvényesíti. Gondoljuk csak meg, hol tartana a fizika, ha minden lépéséről, eredményéről szavazni kellett volna. Népszavazás Higgsbozon-ügyben, kutassuk, ne kutassuk? Építsünk-e 15 km hosszú részecskegyorsítót, hogy az emberiség 99 százaléka számára érthetetlen dolgokat műveljünk vele és aztán még érthetetlenebb következtetéseket vonjunk le belőle?
Ha a gazdaság, mint olyan, nem működhet jól, demokratikusan, ha a tudomány nem képes demokratikusan működni, akkor miből gondoljuk, hogy egy olyan bonyolult rendszer, mint a társadalom képes erre?
A tradicionális vallásokat sok helyütt felváltotta, vagy szimbiózisba lépett velük a demokrácia vallása, mely éppen úgy a hiten alapul, mint amazok.
Gyurcsány Ferenc, ha tudatlanul is, de ezt a titkot leplezte le és ezért bűnhődött, pedig nem ezért kellett volna, hanem azért, mert tehetségtelen volt ehhez a hazugságjátékhoz.
Most itt a végén be kell vallanom, hogy miként nagy elődöm, Fletó a maga igazságbeszédében, úgy én is ebben a magam szösszenetében hazudtam párat, és némileg a mondanivaló érdekében csúsztattam is. Ám, mivel nem választás útján lettem önmagam, így mások által önmagamságomból sem vagyok leváltható. Igaz, nem is állami autóval közlekedek, de hát tudjuk, mindennek ára van.