A növények
A növényeket a harmadik napon teremtette Isten, amikor már volt elég fény, és víz is. Hihetjük ezt is, de hihetünk az evolúcióban is, vagyis hogy fokozatosan fejlődtek, egyik a másikból átalakulva. Mindenki kiválaszthatja a neki tetsző változatot. Akárhogy is történt, az biztos, hogy a növények csodálatosra sikerültek!
Léteznek szabad szemmel alig láthatóak, és egészen óriásiak is, és minden méretben, ami ezek között található. És mindegyik tökéletes a maga módján.
Érzékelik a hőmérsékletet, a fényt, tudják, mikor érkeznek az évszakok, túlélési technikákat fejlesztettek ki, alkalmazkodnak a megváltozott körülményekhez is, és bár szinte minimális a mozgásuk, mégis képesek igen nagy távolságokba eljutni a széllel, a vízzel, és egyéb segítségeket kihasználva.
A növények sokszínűségükkel, szépségükkel, illatukkal, formájukkal, ízükkel kápráztatnak el bennünket. Meghálálják a törődést, a kedvességet is.
Az erdők tisztítják a levegőt, a szántóföldek, a gyümölcsösök és a veteményeskertek táplálékot adnak nekünk, a tarka virágcsodák, és egyéb dísznövények megszépítik környezetünket. Nélkülük nem tudnánk mi sem létezni. Vigyázzunk hát rájuk.
Akárhol járok, a növények engem mindig elbűvölnek. Egyszerűségükkel, szerénységükkel, mozdulatlanságukkal, szépségükkel, tisztaságukkal, belső varázsukkal.
Szívesen fotózom őket. Olyan, mintha ilyenkor megmutatnák nekem a lelküket. Én pedig megmutatom másoknak is.
