Útjelzők
Annyi minden jelezheti, hogy jó avagy rossz úton járunk. Figyelni kell a jelekre, lehetnek parányiak, lehetnek hatalmasak is. Útjelzőink várnak ránk, vágynak figyelmünkre, készek tudásuk, figyelmeztetésük átadni. Csak nyitott szemmel kell járni, és nem lehorgasztott fejjel. Ki csak a földet bámulja sosem látja az eget, de ki csak a légbe mered könnyen bukik orra. Az arany középút, hogy emelt fejjel haladsz. A lehetőségek meg fognak találni, de csak akkor, ha figyelsz, és hallgatsz, hallgatsz a szíved látására.
Az út, min mindenki jár, nem egyenes, el lehet tévedni. Zsákutcában, barlangban, vagy épp sötét szurdokban lehet vesztegelni. Tévedni könnyű, a helyes úton maradni sokkal nehezebb, és fárasztóbb is. Mi viszont igazán értékes, csak ezen a különleges útjelzőkkel szegélyezett úton találjuk meg...
Néha olyan nevetségesen vagyunk vakok, hogy még akkor sem hiszünk a jeleknek, mikor más már fülünkbe ordítja. Néha kapunk világítótornyokat, mik emberi testet ölthetnek, és a fene tudja miért hinni kezdünk... Nekik.
A ma világa, a ma médiája legtöbbször elbagatellizálja létük. Pedig szükség van rájuk, ontják gondolataikat, figyelmeztetéseiket, hogy nem járunk jó úton. Hogy hallgatunk-e rájuk, csak rajtunk múlik, senki máson... Útjelzők garmadája vár mindenkit, csak követni kell az útmutatást. Üzenetek érkeznek, ki pedig csupán a véletlennek tud be mindent, hibát vét, mert csak néz, csodálkozik, és nem lát igazán. Minden lépésnél vár valami, vagy valaki. Vannak, akik csak nézni fogják lépteink, vannak, akik kísérni is fognak, de lesz, aki nemcsak utunk jelzője lesz, hanem utastársunk is. Együtt menni, és elérni egy közös célt, közös erőfeszítés, és közös öröm is, ki pedig igaz társunk, figyeli a mi lépteink is.
Úton maradni nem is könnyű, a jó úton pedig még nehezebb...
Az út hosszát nemcsak a távolság fogja meghatározni számunkra, hanem az is, hogy mennyi tévutat kerülünk el, mert észrevettük azt, ami minket figyelmeztetett. Menni mindenki tud az úton, de haladni csak azok, akik útjelzőiket észreveszik...