A kezdet
Amikor benne vagyunk valami jónak, vagy rossznak a közepében, sokszor elmélázunk rajta, vajon hogy is kezdődött minden.
Kotorászunk a múltban, és újra felidézzük a régi pillanatokat, eseményeket. Ilyenkor, ha jól figyelünk, megláthatunk olyan dolgokat is, amelyek akkor elkerülték a figyelmünket. Előjöhet emlékezetünkből egy furcsa mosoly, egy kedves tekintet, egy elejtett szó, egy mozdulat, egy hang, egy illat, egy hely, de az is lehet, hogy egy kilátástalannak tűnő helyzet volt az, amivel valami kezdetét vette.
Ha gondolatban vissza tudjuk idézni a kezdetet, akkor mindig gazdagabbak leszünk valamivel. Amennyiben egy kellemes dolog kezdetére ugrunk vissza, akkor fel tudjuk idézni azt a bizsergető érzést, amit akkor éreztünk, az első pillanatban, amikor elkezdődött. Abban a pillanatban, ami utána események sorozatát indította el. Ha sikerül ismét átélni az érzést, ez óriási energiát adhat a mostban.
Ha egy számunkra nem tetsző esemény kezdetét vesszük górcső alá, abból megláthatjuk a tanulságot, amire a helyzet rámutat, és javíthatjuk hibáinkat.
Leginkább emberi kapcsolataink kezdeteire szeretünk visszaemlékezni. Mikor is kezdődött egy barátság, egy szerelem, egy kötelék? Amikor megölelt, vagy még előtte, amikor találkozott a pillantásunk? Vagy még előbb, amikor belépett az ajtón? De az is lehet, hogy valahol, sokkal előbb kezdődött. Jó így eltűnődni.
A kezdetet másképpen születésnek is nevezhetjük. A saját születésünkre nem igazán tudunk visszaemlékezni, pedig az is érdekes lenne. De a gyermekeink világra jötte mindig egy új kezdetet jelent. Nemcsak nekik, de a szülőknek is. Amikor meghalljuk, ahogy felsír, amikor először a kezünkbe vesszük. Vagy nem is akkor kezdődik? Mert már előtte is ott van velünk, bennünk, már egészen a fogantatás pillanatától… És itt jutunk el ahhoz a ponthoz is, hogy talán minden a gólyával kezdődött. De az is lehet, hogy még attól is előbb. (és felvetődik az a kérdés is, hogy mi lehetett előbb, a gólya vagy a tojás?)
Igazából nem is az a fontos, hogy pontosan mikor, és mivel kezdődött valami. A lényeg az, hogy ha szép volt, akkor magunkban felidézve mindig kellemes érzéseket ébreszt. Gondoljunk hát néha vissza rá.