Merjünk nagyok lenni!
Tömény napok, hetek zajlottak. Foci Eb, olimpia, tűzijáték. S mi közük egymáshoz? Rögtön mondom. Foci Eb eredményünkből marad a számszerűség: csoportelsőség, aztán gólok szerint kemény vereség a belgáktól. Majdnem felejthető. Csakhogy: Király Gábor, 40 éves kapusunk nézők tízmillióit nyerte meg Európában. A magyar-portugál döntetlen, szinte végig magyar vezetéssel a viadal egyik legszebb meccse lett és euro milliókban felértékelődtek játékosaink.
Beléptünk az európai középcsapatok sorába, és a futballbizniszbe. Felcsúti stadionunk a világ legszebb 10 futballstadionja közé került. Puskásék után ismét van apró, de fejleszthető helyünk a világban. S olyan meg ritkán akadt a világban, hogy a futballszurkolókat ne szidták volna, de dicsérték. No, ez történt a magyarokkal, kiknek összetartását és kulturáltságát szájára vette a - nemcsak- európai sajtó.
Az olimpia éremtáblázatán a 12. helyet szereztük meg, az 1 millió főre eső érmek számát tekintve viszont kiemelkedően vezetünk, s tudjuk, majdnem jobb is lett. Imre Géza ezüstérmét én ünneplem, s az olimpiai részvételünk egyik hősének tartom, még ha teljesen leblokkolt is a végén. Ilyen van. Balczó András olimpiai bajnokunk az ellenkezőjéről számol be. Volt egy mélypontja, s aztán valami megvilágosodás, és onnan mindent nyert, s lett olimpiai bajnok.
Fogadjuk el, hogy mindenkinek lehet jó vagy éppen rossz napja. Úgy tűnik, Rióban inkább a nőknek volt. Amit Hosszú Katinka és Kozák Danuta összehozott, még az olimpia egész történetében is kiemelkedő. De fordítsuk meg a gondolatot! Mi lett volna akkor, ha ők nincsenek?
Bizony, hazakullogtunk volna. Mint ahogyan néhányan haza is kullogtak.
S itt megint egy furcsa gondolat. Lehet, hogy népes küldöttségünkből már eleve jó néhányan esélytelenül utaztak. De azért nem utazhattak volna, ha nem szereznek olimpiai kvótát, tehát kétségtelen, útjuk mögött igazi teljesítmény áll. Persze a tehetségeknek is kell fejlődniük és tapasztalatot szerezniük. Az olimpiára nem csak a várható győzteseknek kell utazniuk, de a jövő reménységeinek és a már megszolgált nagy öregeknek is. Kifejezetten örülök Pars Krisztián hetedik helyének. Sajnos tudom mit jelent derékfájással küszködni. S ő így lett hetedik. Bravó!
A magyar sport és sportkultúra, és a lehetőségek fejlődnek. Sok ellentmondással, de kétségtelenül, nem kevés anyagi bevételi vonzattal. És hogyan kerül ide a tűzijáték, melyet sokat láttam? Budán egykor kertemtől 20 méterre volt a legszebb rálátás. De ilyet még nem láttam, mint idén. Egészen különlegesen átalakították. No, ez is világszínvonal.
S innen jönnek a hétköznapok. Melyek egyben minden ilyen ünnep előkészületei is. A futó futni fog, az úszó úszni, s Pars Krisztián nem kevés kezelés után még nagyobbat dobni. S tud-e nagyobbat dobni a magyar sport? Jövőre úszó világbajnokság Budapesten, s remélhetőleg lesz olimpia. Ne akarjunk mindenben világelsők lenni, ahhoz a gyermekek szaporodásban is kellene. De Magyarország kezdi visszarendezni helyét a világban, persze a világnak is vissza kellene helyezni a helyét.
Másfél évtizede egy miniszter, Pató Pál szellemi rokona – megérdemelné, hogy leírjam a nevét – azt hirdette: „merjünk kicsik lenni!” Lehet, hogy öregedvén ez saját önismerete volt, de nem a nemzeté. Persze ne akarjunk mindennél többek lenni. Elég az, melynek képessége bennünk van. De annak ki kellene virágoznia. Még egy rothadó Európában is.
Nem sokára ünnepeljük Zrínyi Miklós szigetvári viadalát, végső kirohanását a török ellen. Hősi halált halt, de ellenfelét, Szulejmánt is halottként vitték haza. Európa Nándorfehérvár után ismét megmenekült a török hatalom által képviselt iszlám elől. Október másodikán ezért csak szavazni kell! Vajon hány magyar ember akar lányának/lányunokájának csadort és sarija törvénykezést?
A döntés az önöké! Ha otthon maradnak, Zrínyi Miklós ellen szavaznak.