Egy sikeres, magyar nyár
Ez a sportidény igazán sikeres volt Magyarország számára. Labdarúgóink jól szerepeltek az Európa-bajnokságon, olimpikonjaink még nagyszerűbben Rióban. A nemzetek közötti versenyben a magyar csapat 12. lett, és ezzel megerősítette helyét az olimpiai örökranglistán, ahol 9. Magyarország. Ez a 9. hely egészen elképesztő. Különösen azért, mert azt mutatja, hogy az olimpiák több mint százéves történetében folyamatosan kiemelkedő helyen szerepelünk.
A riói versenyeken is sikerült ugyanannyi aranyat szerezni, mint Londonban, és csak minimálisan maradtunk le a többi éremszerzésben is. Szerencse kell ahhoz, hogy a bronzból ezüst legyen vagy egy-egy negyedik hely helyett érem legyen. A vízilabdás lányok egy másodpercre álltak a bronzéremtől, a birkózó Lőrincz pedig bírói hiba miatt nem lett érmes – hogy csak az ő példájukat említsük.
Újra büszkék lehetünk valamire, és ez nagyon jó így. Azokkal a fanyalgókkal, akik szerint, „ha tíz méterrel hosszabb lett volna a pálya”, akkor nem lett volna aranyérmes a női kajaknégyes, nem szabad foglalkozni. A sport ilyen, másodpercek döntenek, és a pálya nem volt egy centivel sem hosszabb. Aki ott elsőként éri el a célvonalat, az a bajnok.
A mostani olimpiának különös jelentőséget adott az is, hogy Budapest hivatalosan is megpályázta a 2024-es olimpiai játékok rendezését. Los Angeles, Róma és Párizs lesz Budapest ellenfele. Közülük – a magyar fővárost kivéve – mindegyik város rendezett már olimpiát. Az olimpiai örökranglista első nyolc helyezettje – azaz azok az országok, akik megelőznek bennünket –, mindegyikében volt olimpia. Van, ahol kettő is.
Ha ezeket a tényszámokat nézzük, akkor Budapestnek nagy esélye van arra, hogy megkapja a rendezés jogát. Csakhogy a sok vesztegetési botrányból tudjuk – gondoljanak csak a labdarúgó vb-k helyszíneinek „érdekes” kiosztására –, hogy nem ilyen egyszerű statisztikai alapon megy az olimpiai városok kijelölése sem. Budapestnek marad a diplomáciai és sportdiplomáciai lobbizás. És ebben nem is vagyunk olyan ügyetlenek. Az, hogy például az úszó világbajnokság hozzánk került, azt is jelenti, hogy az esetleges pesti olimpiára készen lesznek a vizes pályáink. Ahogy az is tény, hogy a következő foci Eb-re el fog készülni az új Puskás Ferenc Stadion, amelyik szintén egy leendő olimpiai helyszín is lehet.
Látható, mérhető, hogy csak egyet lehet érteni a magyar kormány sportot támogató politikájával. Igen ám – mondják a mindenben hibát keresők –, de például oktatásban a finnek jobbak nálunk. Egy biztos: a testnevelés oktatásában biztosan lemaradnak tőlünk. A valamikori gerelyes és hosszútávfutó nagyhatalom, Finnország, Rióban egyetlen érmet sem szerzett. Ahogy Ausztria sem.
A riói olimpián 207 nemzet sportolói álltak rajthoz. Mi ezek közül megelőztünk 195 országot. Ez nem rossz, sőt. Jó érzés valamivel elől lenni, kitűnni. Nyugodtan dagadjanak hát a magyar keblek, húzzuk ki csak magunkat egy ilyen, sportban sikeres, magyar nyár után.