Kenyér
A mag földbe kerülve életre kel
Így lesz belőle majd egyszer
Tavaszi szélben hullámzó zöld tenger
Hajnali harmatban mosdatja kicsiny fejét
Aranyló napsugártól orcája kivirul
A földből építi táperejét
Aratásra aranyló ruhába öltözik
Kihullajtja kerekre duzzadt magvait,
És a malomba költözik.
A malomban lisztté őrlik,
A lisztből meg a pékmester
Kereklő, illatos cipókat készít el.
A szél, víz, napsugár, és a föld erejét,
Mind magában foglalja az új kenyér.
Míg a kemencében jól átsül,
A tűz erejével is egyesül.
A frissen sült kenyeret,
Felnőttek és gyerekek
Boldog mosollyal eszik meg.
Így válik eggyé, ember és természet.