Kivívták a dicsőséget!
Mintegy a felénél tartunk az olimpiának. Magyar részről összességében az eddigi hatalmas siker, részleteket tekintve azonban felemás. 5 aranyérem, mikor írom e sorokat. A siker fő kovácsa Hosszú Katinka 3 egyéni győzelemmel, s egy 6. hely váltóban. Egyedül az összes siker felének létrehozója. Ha ő nem lenne, bizony szegényes lenne a táblázatunk. De vívóink bizony kitettek magukért. Két arany, s egy ezüst, mely kis híján bearanyozódott.
S vannak sokan, akik elmaradtak a várt helyezéstől. S ezen érdemes elgondolkodni! Persze az, hogy ki fut be és ki marad le, sok tényező kérdése. Hol ez, hol az, bár nem véletlenszerűen. Van, akinek nem jött ki a formaidőzítés, s nem kevés szerepe lehet a körülményeknek és időjárásnak.
Tóth Krisztián a cselgáncsselejtezők során kiesett versenyzőnk nem kissé durcogva, de értelmes kérdéseket vet fel. Nagy vonalakban idézve: Odahaza azt írják, ki aranyat nyer, vajon hogyan „kokszolt” , ki ezüstöt, hogyan rontotta el, más egyáltalán minek utazott ki? Nem vagyok meglepve kijelentésétől. A magyar bulvársajtó szeret csámcsogni. Ettől van piaca. A sportkritika nem marad a szakmán belül, s ez nem is baj. Legyen közügy és köztéma, de színvonalas.
Kélt cölöpöt azonban leverhetünk: Az olimpiára az utazhatott, aki teljesítette a nemzetközi szintet és elvárásokat. Nyert vagy előkelő helyezett lett nemzetközi versenyeken, hozott szintidőket. Ez nemzetközi mérce és szűrő, tehát utólag nem mondhatjuk, hogy nem jogosan és megszolgáltan vesz részt az olimpián. Ez ügyben utólag hiába kritizálunk, hiába jártatjuk a szánkat. Az olimpiai résztvevő nemzetközileg mérve, ellenőrizve, jogosan váltotta meg részvételét.
Ne gondoljuk, hogy aki kijutott, felelőtlen, lusta vagy tohonya. A magyar állam meglehetősen elegánsan finanszírozza a sportot és a sportteljesítményeket. Tudomásom szerint 35 millió forintot kap egy aranyérmes. 70m2-es jobb budapesti lakás telik ki belőle. S persze életjáradék, szintén nem szűkösen. Ne irigykedjünk: általában évtizednyi munka eredménye, következménye. S számunkra igen hasznos. Az olimpiai közvetítések a világ minden országába eljutnak, igen sok órát kitöltenek.
Magyarország a világ rangsorában kis ország, de mint látjuk, relatíve sportnagyhatalom, tehát földrajzi és gazdasági súlyát sokszorosan meghaladóan csilloghat az olimpia ideje alatt. Sportolóink nemzetünk reklámhordozói. Ilyen olcsón és hatékonyan, mint az olimpia idején „országarculat”, „országimázs” nem lenne máskor, másutt megteremthető.
Valószínűleg idealista vagyok. Nekem az olimpiai részvétel nemzeti ügy. De úgy tűnik, az ország szempontjából pénzügyileg is hatékonyan van felépítve. S ez nincs ellenemre. Meggyőződésem, hogy aki csalódva kullog haza, az is megtett mindent, sőt elemi érdeke volt. Csak éppen nem jött össze neki. Túl sok vitatni valónk nem lehet. De így félidőben büszkének lenni már szabad. Végeredményként sem kellene szégyellni.
E kis nemzet nem először, s nem utoljára tett valami fontosat a világszínpadon.