A gyáva napja
Sok milliárd ember éli életét, és minél többen leszünk, annál több lesz a gyáva is, ki olyannyira félti, mit neki hullajtottak, hogy beletörődik sorsába. Egy gyávára a Nap is másképp süt, örökké a felhők mögül les rá, mert értetlenül tekinti mozgásképtelenségét. Senki nem azt mondja, hogy fejest kell ugorni a soha nem látott medencébe, az óvatosság is a bátrak erénye. Mert fel kell mérni, hogy ami bátor tettnek minősül gondolat szintjén, az a való életben is meg tud-e megvalósulni.
Minél értelmesebbek leszünk, annál több félnivalónk is lesz, de ha félünk is, egyet nem tehetünk, hogy mindig félünk. A félelem a gyávaság lassan ható mérge. Senki, még a bátor sincs biztonságban tőle, sunyi módon, persze mondhatni gyáván hátulról támad. Óvatosan mételyezi meg az embereket.
Ellenszer? Van! Bírni és bízni kell, még akkor is, mikor nagyon nehéz. A gyáva ismérve a megalkuvás azzal, mi félelmet keltve benne elfogadtatja a rabláncot. Sok gyáva nem is igazán gyáva... csak sodródik a többi gyáva között.
Könnyedén emeljük fel a gyávaság billogját, és persze csak akkor, mikor nem a saját bőrünkre megy a dolog. Akkor mindenki agyba-főbe biztatja a szerencsétlent, eszement tanácsokkal látva el, mit persze ő sem tartana be. Ha pedig a szerencsétlen ugrik a nagy semmibe, és a semmi közepére érkezik, akkor körülötte csak hangos nevetés hallatszik, és egyetlen egy kéz sem nyúl feléje. Emiatt én inkább azt mondom, hogy a legnagyobb gyávaság a más életében osztott olyan biztató szó, mit a tanácsoló sem tenne meg...
Kellenek a bátor léptek, mikor kiállunk egy érzés, egy gondolat mellett, s ha ezt minden nap tesszük, akkor a tettek, gondolatok visszatalálnak...
Egy gyáva napja is a reggellel kezdődik, bár szemét félve nyitja ki, hogy vajon reggel van-e, és a kétkedés az első gondolat, mi átfut a gondolatai között. Félve ad csókot párjának, nem tudva, igazán szereti-e, elindul munkájába, de nem tudja, hogy holnap kell-e még. Félve ér haza, mert nem tudja, ki várja, és este félve hunyja be szemét, félve, hogy meglátja-e a Napot másnap... Ez gyávaság, és minél többet gondol ezekre, annál jobban érzi meg rajta a bizonytalanságot a környezete, és válaszreakcióként ugyanazt fogja sugározni felé.
Egyetlen kavics, mi a félelem tavába dobódott, mennyi szenvedő gyáva gyűrűt hozhat létre... A lassan ölő méreg ez, mert kiben nincs hit, és egy szemernyi bátorság sem, annak az egész élet így telik el, az élet, minek örülni kéne. Kellenek a bátor léptek, mikor kiállunk egy érzés, egy gondolat mellett, s ha ezt minden nap tesszük, akkor a tettek, gondolatok visszatalálnak... hozzánk. Gyáván is lehet élni, de ki mondta azt, hogy érdemes? Ha egy új áll a küszöbön, akár kéretlenül, akkor se csapjuk be előtte az ajtót, mert nem ok nélkül állított be hozzánk. A bátorságnak is kell biztatás, a kitartásnak is kell hit, a szeretetnek is kell az ösztönzés, kell... mert ezért érdemes élni.