Csendben
Amikor sikerül elérni egy pillanatra a belső csendet, csodálatos dolgokat hallhatunk meg.
Meghallhatjuk a lelkünk legmélyéről jövő titkokat, vágyakat, érzéseket. Ilyenkor szoktak összeállni az addig látszólag összefüggéstelen dolgok egy teljes egésszé, vagy az erőszakkal összetákolt egész, ilyenkor hullik szét alkotóelemeire. Ilyenkor tudunk megérteni olyasmit, amin már hosszú ideje gondolkodunk, és nem találtunk rá megfelelő válaszokat. Ilyenkor kapjuk a friss ötleteket is – fény gyúl az agyunkban.
A belső csendet bárhol elérhetjük, akár a legnagyobb tömegben is, mondjuk egy strandon, egy zsúfolt óvárosban, egy orvosi váróteremben, csak le kell csendesedni, függetleníteni magunkat a bennünket körülvevő külső zajoktól, eseményektől, és befelé nézni.
Persze sokkal könnyebb mindezt egy hűvös szobában, egy madárfüttyös erdőszélen, egy magányos hegyormon, egy gyorsfolyású hegyi patak mellett, vagy árnyas kerti padon üldögélve.
A lényeg, hogy megtaláljuk a csendet. És amikor megvan, akkor kezdjünk el befelé fülelni.
Halljuk meg szívünk dobbanását, lelkünk halk rezzenéseit. Halljuk meg a múltból jött üzeneteket, és ha már eléggé mély a csend, meg fogjuk hallani a jövő zenéjét is.