Mikor?
Mikor, hányadik értelmetlen halál után jön el az a pillanat, amikor az európai vezetők, valamint a magukat toleránsnak láttató véleménynyilvánítók végre belátják, hogy Rushdie 1988-ban nem véletlenül írta meg a Sátáni verseket.
Sajnos jelenleg még nem tartunk ott, hogy ez a felismerés a fent említett körökben általánossá váljon. Éppen a legutóbbi tragédiák kapcsán kérdezték az egyik német illetékest, és ő többek között azt mondta, nincs összefüggés a müncheni lövöldöző és a vonaton baltát lengető között.
Természetesen, milyen összefüggés is lehetne? Hiszen az egyik 18, a másik meg 17 éves, tehát nem egykorúak. Az egyik német-iráni kettős állampolgár, a másik afgán. Az egyik baltát és kést használt, a másik lőfegyvert, és végül az egyik egy bevásárlóközpontban támadott, a másik meg egy vonaton.
Teljesen logikus. Az olyan összefüggések keresése, miszerint mind ketten iszlámvallási környezetben nőttek fel, csak az ilyen alapvetően náci világszemléletű emberekben fogalmazódhat meg, mint amilyen magam is vagyok. Ebben az esetben ugyanis rögtön a két német merénylő mellé kerülne a nizzai is, pedig ugye ő tunéziai volt és kamionnal támadott.
Ez utóbbi eset kapcsán egy cikk utáni megszokottan kedélyes nézetegyeztetésben láttam leírva, hogy ugye ezt nem szabad a migránskérdéshez keverni, hiszen az illető francia állampolgár is volt.
Mikor jön el az a pillanat, amikor valaki felismeri, hogy egy európai áldozat is több az elviselhetőnél?
Előveszem gyér történelmi ismereteimet és beugrik, tényleg említette annak idején történelemtanárom, hogy a Bastille ostrománál nagy számban voltak ott szomáliai, tunéziai, marokkói, iráni, iraki, szíriai és természetesen a szabadságot mindennél jobban szerető afgán önkéntesek. Így persze már minden érthető, vagy mégsem, most egy pillanatra összezavarodtam.
A Népszabadság című igen komoly lap szerkesztőségi cikkben ítéli el a betelepítés elleni népszavazást. Annyi valóban igaz, hogy erre a népszavazásra nincsen semmi szükség, ugyanis ha sikeres lesz és az a döntés születik, amiért kiírták, a problémát akkor sem oldja meg. Mert lehet, akkor nem költöztetnek a szomszédomba menekülteket, ám ettől még nem élhetek rettegés nélkül azzal a jogommal, hogy európai polgárként szabadon mozoghatok Európában, és kávézhatok Münchenben vagy éppen Párizsban. Nem tehetem meg aggódás nélkül, mert nem tudhatom, hogy melyik környékbeli Bin Laden indul el éppen felém kezében késsel, kézigránáttal, pisztollyal, szívében gyűlölettel.
A német titkosszolgálatok szerint ezer migránsra jut egy terrorista. Ez egy ezrelék, statisztikailag elhanyagolható. Ám, ha tovább számolgatjuk a dolgot, akkor kiderül,, hogy három egymással semmilyen szempontból össze nem mosható elkövető megölt közel 100 embert, ebből következően a több mint egymillió bevándorlóval érkező 1200 terrorista képes megölni 366 000 európait. Ez így kimondva hatalmas szám, ám a 400 milliós európai népességnek kevesebb, mint egy ezreléke.
Amennyiben olyan hülyék, illetve mondjuk így, ismeretlen háttér információkkal motiváltak vagyunk, mint az európai hivatalos szervek, és a migránssimogatók, akkor azt mondhatjuk, hogy ez nem igazán nagy kockázat, kisebb, mint az, hogy autóbalesetet szenvedünk.
Mikor jön el az a pillanat, amikor valaki felismeri, hogy egy európai áldozat is több az elviselhetőnél? Mikor jönnek rá, hogy 5 kiváló BMW, vagy Mercedes gyári munkásért nem éri meg ezer dolgozni nem tudót vagy nem akarót eltartani, és egy terroristát elviselni.
Mikor jönnek rá, hogy van megoldás a problémára? Ez a megoldás nem szép, sokkal kevésbé szép, mint egy népszavazás, viszont sokkal hatásosabb.
Mikor meri végre valaki ezt nem csak kimondani, de megtenni is?