Kisimuló arculat
Ez most az ünneplés és lelkesedés ideje. Amit a magyar fociválogatott ezen az Eb-n bemutatott, az minden elképzelhetőt felülmúlt. Az a csapat, mely az utolsó pillanatban, szinte fű alatt éppen, hogy bekúszott a 24 fős tornára, ma a csoportelsők egyike. Senki sem gondolta azt sem, hogy továbbjutó lesz. S ehhez a meccsenkénti teljesítmény, melyet már a külföldi sajtó is dicsér.
Már a második meccs után is fiatal sztárokról írtak a szaklapok, Nagy Ádám, Kádár, de azt is jelezték, hogy nem néhány kiemelkedő tehetségről van szó, de kiegyensúlyozott teljesítményről. És igen összehangolt, jól szervezett csapatjátékról, hatalmas küzdőképességről. Kirajzolódtak egyéni arcok. Fiatal tehetségek és nagy öregek. Király Gábor, az Eb történetének legidősebb játékosa nem korával, de teljesítményével, humorával és sajátos egyéniségével – és szürke mackónadrágjával – lett külföldi lapok kedvenc sztárja. Egy mémgyáros még az Eiffel-tornyot is szürke mackónadrággal ruházta fel. Nagy Ádám spanyol lap címlapjára került.
Hangsúlyoznám: egyéni arcok és jól szervezett csapat. Emlékeznek, a svédeknél mindenki Ibrahimovicsot akarta megjátszani. Itt meg Storck megtette azt, hogy négy sztárjátékost a kispadra ültetett, mert sárga lapjuk volt és szükség lesz rájuk a következő kieséses meccsen. Mégis 3:3-as döntetlen lett a portugálokkal, úgy, hogy mindig mi vezettünk először.
Talán legnagyobb dicséret részünkre Ronaldo őrjöngése a 3. magyar gól után. A világsajtót bejárta videón a kontrollját vesztett világsztár dühöngése.
Nem akarom tovább elemezni az Eb történéseit. Tegyék meg azt a futball szakértők. De ki kell térni a magyar szurkolók – és a csapat – viselkedésére. Néhány kisebb kezdeti balhé után és ellenére a magyar szurkolók is kivívták a nemzetközi elismerést. A mérkőzés után saját közönsége elé vonuló csapat, a közös himnuszéneklés, és énekszó az utcákon, nagyrészt igen fegyelmezetten vonuló tízezrek. Mennyivel másabb, mint az utcai tömegverekedések az angol-orosz előtt. Jól szervezett foci, új sztárok, kulturált szurkolók.
Számadatok szerint csoportelsőség, mérkőzésenkénti rúgott gólok száma és minőség szerint bizony a magyarok az Eb élvonalába jutottak, s már egyértelműen beverekedték magukat – nemcsak az Eb szempontjából – a kontinens középmezőnyébe. Gera fantasztikus gól szerzője, az Eb-k történetében legidősebb gólt rúgó csatár.
Magyarország egyedi arcot mutatott és egyedi hírt teremtett magának. S innen talán másképp értelmezzük a stadionépítések értékét is. Egyébként egynek árát összefocizta ez a csapat.
Nagy ez a siker, de alig múlik el az Eb, hamarosan kezdődik az olimpia. Ha valami nagyon közbe nem jön, ott is számos sikerre számíthatunk, különösen a vizes sportágakban. Aligha kétséges, jó néhány arany és egyéb érem, és helyezés.
Úgy tűnik, a sport ma imázsunk, nemzeti arculatunk építésének húzóágazata.
De nem csak ott a változás. Gondolják végig, hol tartottunk 2010-ben. Az országcsőd szélén, hatalmas államadóssággal, mindent és szinte mindenkit behálózott a svájcifrank-kölcsön. Aztán a nemzetközi felháborodást keltő Robin Hood-politika, mely igen bejött, s mára már helyreállt a béke. Aztán migránspolitika, kerítés, melyben egyre többen követnek.
Magyarországnak s egész nemzetünknek megváltozott a súlya, arculata, és a jól szervezett mocskolódók állandó nemzetközi lejáratása ellenére megítélése is. Ezek csak apró mozaikok összerakva, mint a „puzzle” kirakós játék.
De talán mi is kissé derülátóbban nézhetünk a jövőbe, Petőfit idézve:
A magyar név megint szép lesz,
Méltó régi nagy hiréhez;
Mit rákentek a századok,
Lemossuk a gyalázatot!
Úgy legyen!