Nyári örömök és az elégedetlenkedők
Korábban dühös voltam, ma már csak értetlenkedő, amikor az örök magyar elégedetleneket hallgatom. Vannak emberek, akiknek teljesen mindegy, hogy mi történik, csak mondják a magukét.
Hallgatom, amint a néhai jobb sorsú szerkesztő-humorista panaszkodik, hogy kétszer is leköpték az utcán. Mert az egyik napilap megírta, hogy ő bizony nem a magyar focistáknak drukkol. Mert a focisiker egyben Orbán Viktor sikere is. Ezért a fura okoskodásért persze nem szabadott volna leköpni. Meg amúgy is: leköpni senkit sem szabad. Az indulatot mégis megértem. Egy ország örül annak, hogy végre kezd egy kicsit beérni a futballba fektetett sok-sok erőfeszítés, és akkor kiáll valaki, és kijelenti, hogy az egyik énje nem szereti a sikert, mert ha győzünk, akkor a magyar miniszterelnök is örül.
Ehhez a gyűlöletadaghoz már tényleg nincs mit hozzátenni. Miután jómagam is futballrajongó vagyok, abban reménykedem, hogy a magyar csapat továbbra is jól fog szerepelni az Eb-n. Örülök ha győzünk, és annak is, ha mások is így éreznek, beleértve a miniszterelnököt és a parlamenti portást is. Könnyű helyzetben vagyok, mert hosszú évek óta először két csapatnak is drukkolhatok: a magyarnak és a németnek.
Ugyanígy zavar, hogy a kormány oktatásügyben tett igen komoly változtatásai ellenére úgy tesz néhány elégedetlenkedő, mintha semmi nem történt volna. „Ebből most már elegünk van, dühösek vagyunk, elfogyott a türelmünk” – jelentette ki a mindennel elégedetlen zuglói igazgató. Hogy mit kellene még tenni, azt kitalálhatjuk: még több pénzt kapni (ki ne szeretne ilyet), de leginkább eltörölni minden polgári és keresztény értéket az iskolai oktatásból.
Miután éppen egy polgári és keresztény értékeket hirdető kormányunk van, logikus módon ez egy kivitelezhetetlen követelés. A Fidesz-KDNP kormány ezekből az értékekből nem fog engedni, akkor sem, ha tízszer ennyien fognak kimenni a tüntetésekre. Az ország erejéhez mérten emelni fogja a pedagógusbéreket, átszervezi az iskolák fenntartását, de balliberális oktatáspolitikát nem fog bevezetni. Miért is gondolja néhány dühösködő, hogy ezt el tudják érni? Nem fogják.
Szervezkedhetnek, építhetnek sejteket, hálózatokat, mint a valamikori munkásmozgalmárok, de amíg ez a kormány van hatalmon, addig az oktatás tartalma biztosan polgári és nemzeti alapértékek szerint fog készülni.
Folytathatnák persze az elégedetlenkedők örök témáit, de nyár van végre, örüljünk inkább a sikereinknek. Annak, hogy nem romboló vagy semmittevő, hanem építő, újat létrehozni akaró kormányzás van az országban. Épülnek a stadionok, uszodák, új múzeumok, utak, vasutak, elkezdődött az államiságot jelképező budai vár rekonstrukciója, új kórházak terveződnek – épül-szépül az ország. És ez nagyon jó.
Ne higgyenek az elégedetlenkedőknek, akkor sem, ha mindannyian tudjuk, hogy még mennyi minden nem tökéletes ebben az országban. A fontos, hogy szépen, lassan, de előrefelé haladunk.