Lúzerek
Egy ideje divatba jött, hogy szinte mindennek, az évfordulóját vagy éppen a "születésnapját" megünnepeljük. Legyen az valóban fontos esemény, esetleg tett, vagy bármi más és persze minden orbitális marhaság is tart magának születésnapot, évfordulót, kinek mi tetszik.
Ezelőtt öt éve kitalálta valaki, hogy a fagyiba minden és minden más is belekeverhető, tartsuk hát meg a chilipaprikás fagyi születésnapját. Mert amit az emberi szellem, alkotókészség és hülyeség létrehoz, az bizony ünnepelendő.
Így gondolta ezt korunk egyik meghatározó gondolkodója, a honi baloldal Zarathusztrája, alias Gyurcsány Ferenc, amikor rövidebb és hosszabb videó üzenetekben megemlékezett megvilágosodásának tizedik évfordulójáról. Igen, az elhíresült őszödi beszédről, melyet azóta is sok titok övez.
Ezeket a titkokat Ferencünk nem fedi fel, inkább fokozza. Amúgy sokan igazságbeszédként jellemzik ezt a kocsmaparlament stílusban előadott szörnyűséget. Azonban ez megint csak tévedés, mert magában a beszédben is vannak hazugságok és csúsztatások. A legjobb az "igyon kurva sok bort" kitétel, mely az egymillió alkoholista és sok millió nagyivó országában valóban egy könnyen megfogadható tanács. Kételkedek, tehát iszok. Már ennek a filozófiai mélységű felismerésnek ilyen formában történő szavakba öntése is elegendő ok lehetett magának a beszédnek az elmondásához.
A titkokat szaporítja a beszéd nyilvánosságra kerülésének oka, módja és felelőse. Én magam biztos vagyok benne, hogy ezt maga Gyurcsány intézte. Nagy ötletnek gondolta és évfordulós videóit nézegetve annak gondolja ma is. Sőt, tovább megyek, a beszéd nem így és nem ebben a formában hangzott el Őszödön. Ez egy utólag konstruált álbeszéd, melynek célja a meghökkentés volt, ami – valljuk be – remekül sikerült.
Ferencünk azonban alapvetően elszámította magát, és mi azóta is várunk legalább egy kurva jó könyvet a honi baloldalról, ám ez a könyv valamiért nem akar megszületni. Lehet, azért, mert Ferencünkben nincs elég kurázsi ahhoz, hogy egy valóban jó könyvet írjon, ám ha lenne, sem tehetne semmit, mert a magyar baloldal a legkevésbé alkalmas arra, hogy jó könyvet írjanak róla.
Mi hát ennek a beszédnek a valódi lényege? Könnyebben rájöhetünk, ha egy szintén a napokban esedékes évfordulóra gondolunk, igen, Trianonra.
Mi is volt valójában a trianoni békeszerződés? Annak a nyilvánvaló ténynek a materializálódása, hogy az akkori politikai elit képtelen volt képviselni az általa irányított ország érdekeit.
Ez lassan száz éve volt, de azóta semmi nem változott. Erről szól az őszödi hablaty, arról, hogy lúzerek vagyunk.
Ferencünk alapvetően elszámította magát, és mi azóta is várunk legalább egy kurva jó könyvet a honi baloldalról...
Mert ne gondolja senki, hogy a sors keze ver minket az ilyen semmire sem való politikai elittel. Nem, nem a sors, hanem a sorsszerűség az, ami Trianonig és attól idáig velünk történt. Ez egy nemzeti attitűd következménye. A magyar ember nem szeret kiállni önmagáért, másért meg még úgy se. Jobban szereti, ha szépen elsimulnak a dolgok, úgy könnyebb, úgy egyszerűbb.
Aki vitatkozik velem, mondjon még egy országot, ahol ilyen simán lezajlott a rendszerváltás, ahol ilyen gátlástalanul lehetett megszerezni egy ország vagyonát különösebb ellenállás nélkül. Amíg van sör a hűtőben, van cigi a zsebben, meccs vagy éppen vonítóverseny a tv-ben addig nagy baj nem lehet.
Jól tudja ezt az őszödi, ennél sokkal többet nem tud, ám ennyi bőven elég volt neki ahhoz, hogy Magyarország miniszterelnöke lehessen.
Minden nép a maga politikai elitjének kovácsa és olyat kap belőle, amiért megdolgozott, és amit ezáltal megérdemel.
Jönnek majd új beszédek és új évfordulók, csak a valódi változás nem jön el soha.