Felhők
Hosszú, munkával teli hét után jólesik elfeküdni egy virágos réten. Hanyatt fekve pedig kitűnően látom, hogy éppen mi zajlik felettem az égen.
A felhők csak jönnek-mennek. Különböző formákat vesznek fel, pillanatra meg nem állnak, elmozdulnak, alakulnak, ráúsznak a napra, majd tovalibbennek, vagy szétfoszlanak a kékségben. Pihenés közben is gondolatokat ébresztenek bennem.
Felhők. Néha alig várjuk jöttüket, máskor legszívesebben elfújnánk őket más vidékre.
Vannak picik, tiszták, habosak és fehérek, de vannak haragosak, vaskosak és sötétek.
Néha csak elterülnek az égen, és mélán bámulnak le ránk, miközben észre sem veszik, hogy a fényt tőlünk elveszik. Máskor gomolyognak, gyorsan jönnek, ránk zúdulnak vagy nagy dirr-durral elvonulnak.
Amikor szomorúak, könnyeznek is, ilyenkor esernyővel sétálunk alattuk.
Amikor mérgesek, óriásikat dörrennek, és tekintetük szikrát szór.
Néha elvarázsolva köztük járunk. De olyan is van, mikor viszont felhőtlen a boldogságunk.
Felhők. Mindig csodálatosak! És jusson eszünkbe, hogy felettük mindig süt a nap.